PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

046223
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
42
28
70
973
46223

Az Ön IP címe: 34.201.121.213
2019-07-23 15:29

Köszöntelek a világomban. Örülök, hogy beléptél. Nézz körül. Ha meghívsz és beengedsz, én is bepillantok a Te világodba.

Tudom, hogy minden ember egy külön világ. Rácsodálkozhatunk egymásra, elgondolkodhatunk. Megérthetjük egymást. Néhány dologban akár megegyezhetünk.

Mivel a világ értelmezés útján épül föl, ha együtt újra értelmezzük, ezzel megújíthatjuk a világot. Teremthetünk egy közös világot, melyben jobb lehet az életünk. Álljunk szóba egymással! Éljünk igazán.

 

Életünk egyik nagy feladata az önépítés. Megtalálni és megalkotni magunkat. Mindenkinek vannak csak rá jellemző képességei, adottságai, lehetőségei. Kapunk talentumokat, amikkel sáfárkodhatunk. Hatnak ránk a körülmények, mindaz, ami megtörténik velünk. Ám vannak választási lehetőségeink, választhatunk, sőt, választanunk kell. Az autentikus élet a bennünk rejlő világnak a kiteljesítése, megmutatása, gyümölcsöztetése.

Hoztam néhány fontos döntést. Szociológus akartam lenni és az lettem, jogászként, filozófia szakos diplomával. Feleségül mentem Imréhez és mellette részese lehettem a rendszerváltásnak. Bízok és biztatok. Szerettem volna a lehető legtöbbet megélni. Persze a jó dolgokra gondoltam. Elég sok mindent megéltem, jót is, rosszat is. Nem panaszkodhatom. Gyűlölöm az önsajnálatot, az önfeladást, a tehetetlenséget, az élet elhalogatását.

Szeretek élni és nem értem azokat, akik nem mernek, nem akarnak jól élni. Próbáltam és próbálok értelmet adni az életemnek. A legfontosabb, a legjobb az számomra, hogy volt és van néhány szempár, melyekben olyannak látom magam, amilyenné válni szeretnék. Szeretném jobbá tenni a világot. Azt hiszem, hogy a világ jobbá tételét érdemes önmagunk jobbá tételével, a lehető legjobb önmagunk megvalósításával kezdeni. Próbálkozom.

 

Folytatódik a Cseh Tamás Klub a Miskolci Egyetem Könyvtárában. "Meddig időszerű? Mitől aktuális?" Ezekre a kérdésekre keressük a választ október 11-én 16.30-tól az Egyetemi Könyvtár Disputa terében. Dalokat hallgatunk, beszélgetünk. A dalok rólunk szólnak. Magunkról beszélgetünk. Mi másról? Cseh Tamás dalai, nyelve megkönnyíti azt, ami olyan nehéz. Beszélni önmagunkról, életünk fontos kérdéseiről... Ha van kedved: gyere el. Várunk. Várlak.


Vannak-e valakinek szavai hozzád? Vannak-e szavaid valakihez? Kapsz-e üzenetet? Üzensz-e? Megérted a neked szóló szavakat? Jól értik az üzenetedet? A hamis próféták szavai fokozzák a csüggedést, kilátástalanságot keltenek. Az igazi üzenet reményt ad. Jövőt üzen. A jövő a folytathatóság, a kiteljesedés, a beteljesülés hite. Mit kellene folytatnunk? Mit akarunk kiteljesíteni? Mi jelentené nekünk a beteljesülést? Élhetnénk boldogan. Elhihetnénk, hogy van feladatunk. Nemcsak elhi...hetnénk, hanem meg is valósíthatnánk. Ja, hogy most túl nehéz? Olyan, mintha ítélet alatt állnánk, mintha büntetnének? Az ítélet, a büntetés megtisztulást hozhat. Megújulhatunk. Erősek lehetünk. Teljes szívvel szerethetünk. Kereshetjük, megtalálhatjuk, aki, ami fontos. Jó lehet vele. Szabadok vagyunk. Élhetünk. Nem vegetálásra, nem lefokozott létre születtünk. Boldogságra vagyunk hivatottak, felhatalmazottak. Csak ne váljunk önmagunk foglyaivá. Építsünk házakat!
Ezekről beszélt ma a Csabai kapui Református Gyülekezetben Gecse Attila lelkész. Legalábbis én ezeket hallottam ki belőle. „Építsetek házakat!” Ezt biztosan mondta, olvasta Jeremiás próféta leveléből. Ez volt a nekem szóló üzenet. Hetek óta házat tervezek. A megújulás, a megértés, a biztatás házát. Töprengek: kell? szabd? lehet?
A hozzánk szóló szavakat meg kell hallani, meg kell valósítani. Kell, szabad, lehet… törekszem rá.

 

Idősek napja, idősek hónapja. Múló idő. Idősödünk. Mit is jelent? Férjemnek, Furmann Imrének verssorai jutnak eszembe, melyet egy rokonunkról írt: „Mondják, másütt még ilyen korban világkörüli útra indulnak, nekem a székig is nehéz eljuttatni a hetven esztendőt”. Tegnap a Rosetta klubban is szóba került: más országokban mennyire másként élik meg az öregedést. Nálunk, mintha még mindig „kötelező” lenne elkopni, magányossá válni, betegeskedni bizonyos kor után. Pedig megőrizhetnénk mi is a szeretetre és munkálkodásra való képességünket. No persze a körülmények, az anyagiak, a nehéz sors. De azért minta, meggyőződés, akarás kérdése is. Én harminc éves korom táján, a budai várban rendszeresen kószálva döbbentem rá, hogy lehet másként is, mint nálunk. Nyugati turistabuszokon érkező, világos, színes ruhákba öltözött, nevető, mozgékony idős emberek kíváncsian vágtak bele a vár meghódításának kalandjába. Sokminden változott azóta nálunk is.  De még többet kellene gondolnunk Szentgyörgyi Albertre, aki állítólag 75 évesen tanult meg vízisízni.   J.P. Sartre-ra, akitől 80. születésnapján egy újságíró megkérdezte, hogy milyen jeleit tapasztalja az öregedésnek. Azt válaszolta: egyenlőre csak azt, hogy ilyeneket kérdeznek tőlem. Mennyi tettre készség, energia, szakmai tudás, élettapasztalat. Hányan halnak meg gyorsan nyugdíjazásuk után. El kellene hinnünk, hogy van miért élni. Lehetünk hasznosak, van dolgunk a világban. Szükség van ránk. Tevékenykedhetünk. Nem kellene leírni önmagunkat pusztán az idő múlása miatt. Nem kellene hagyni, hogy leírjanak, kiszorítsanak, semmibe vegyenek. Valakivé válni. Sosem késő. S, ha valakik vagyunk, ha van saját helyünk a világban, a külső megítélés, a kirekesztés szándéka, bármennyire fáj, esetleg padlóra küld, fel lehet állni. Egyenes gerinccel léphetünk tovább.  Vannak görnyedt hátú fiatalok, akik nem bírják a terheket, akik szüntelen sopánkodnak, nem találják életük értelmét, elmulasztják kitalálni és megvalósítani maguk. És vannak szálfa egyenes idősek. Magasba tekintők. Lehetünk mi is ilyenek.


 

Szent Mihály napja van. A hazatérés ünnepe. Otthon lenni. Otthonra lelni.
Csütörtökön Nyékládházán voltam, a Férjem szülőfalujában, ami azóta már város. A verseiből olvastam fel, azokat értelmeztük, beszélgettünk a róla elnevezett művelődési házban. Furmann Imre: „Lendületlenül”. Ez első önálló verses kötetének címe. A könyvben szereplő utolsó verset is elolvastam. Biztatásul. Ma különösen aktuális. Így szól:
Barátaimnak
Otthon kellene lenni végre, egy verssorban, vagy val...aki
szembogarában,
egy kézfogásban, vagy csak egy kocsma zugában,
de otthonra lelni végre,
csókban, ölben, ölelésben,
s ha kell egy kés nyelében.”

Barátaim! Ti jó helyen vagytok? Otthonra leltetek? Van hová haza mennetek? Jó ott nektek? Jól van ez így?
Otthon az, ahol maradéktalanul jó. Akivel olyan a találkozás, mint a hazatérés. Akinek szembogarában olyannak láthatjuk magunk, amilyenné válni szeretnénk. Vagy akár késsé is válhatunk. Otthonra lelhetünk egy kés nyelében. Nagyon fiatalon írtam egy versnek szánt pár sorosban: „Gyönggyé váljak? Válok késsé. Kés, föld, füst, évek. Pengén ketyegnek…” Tér és idő. A megállíthatatlanul múló idő. Visszaszámlálás. Nincs mit eltékozolni. Nem érdemes. Pengén ketyegő idő. Be kell lakni a teret. Megtalálni, otthonunkká tenni. Ragaszkodni hozzá. Visszatérni. Tudni, hogy kivé, mivé akarunk válni. Bárkivé, bármivé válhatunk. Választanunk kell és megvalósítanunk. Aztán megkérdezhetjük magunktól: ezt akartuk-e? Otthon vagyunk-e így, itt?
Késsé válni. Ami alakít, formál. Olykor fájdalmat okoz, megsebez. Gyógyít.
Helyek. Életem fontos helyei. Miskolc, Újcsanálos, Sajóvámos, Tenk, Pécs, Nyékládháza, Pest. Visszatéréseim. Pest a lakóhelyem, többnyire Miskolcon vagyok. A világ közepe pedig Sajóvámos. Azzá vált, az maradt, és most újra otthonra leltem ott. Egyre több időt töltünk Vámoson. Álmaim megvalósításának színhelye volt, s remélem mostani álmaim megvalósulásának is színhelye lesz. Mert „Otthon kellene lenni végre”. Hiszem, akarom, cselekszem érte. Magamért. Értünk.


 

Furmann Imre: Lendületlenül
Ne fáraszd lábaid rugózással.
Ne készülj ugrásra, szárnyalásra.
Az álmodozások ideje lejárt.
Ballagj le csendben a tranbulinról,
míg az ugráshoz készülödtél,
a medencéből leengedték a vizet.

Ez a címadó verse Imre 1988-ban megjelent első kötetének, melyből verseket olvasunk, beszélgetünk ma (27-én) 5-től a Nyékládházi Szabadegyetemen, a Furmann Imre Művelődési Házban (Nyékládháza, Kossuth u. 56.). Ha van kedved, gyere el. Várunk.


 

Furmann Imre: Lendületlenül
Ne fáraszd lábaid rugózással.
Ne készülj ugrásra, szárnyalásra.
Az álmodozások ideje lejárt.
Ballagj le csendben a tranbulinról,
míg az ugráshoz készülödtél,
a medencéből leengedték a vizet.

Ez a címadó verse Imre 1988-ban megjelent első kötetének, melyből verseket olvasunk, beszélgetünk ma (27-én) 5-től a Nyékládházi Szabadegyetemen, a Furmann Imre Művelődési Házban (Nyékládháza, Kossuth u. 56.). Ha van kedved, gyere el. Várunk.