PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

070577
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
31
47
118
2655
70577

Az Ön IP címe: 3.230.1.126
2020-10-28 08:59

Köszöntelek a világomban. Örülök, hogy beléptél. Nézz körül. Ha meghívsz és beengedsz, én is bepillantok a Te világodba.

Tudom, hogy minden ember egy külön világ. Rácsodálkozhatunk egymásra, elgondolkodhatunk. Megérthetjük egymást. Néhány dologban akár megegyezhetünk.

Mivel a világ értelmezés útján épül föl, ha együtt újra értelmezzük, ezzel megújíthatjuk a világot. Teremthetünk egy közös világot, melyben jobb lehet az életünk. Álljunk szóba egymással! Éljünk igazán.

 

Életünk egyik nagy feladata az önépítés. Megtalálni és megalkotni magunkat. Mindenkinek vannak csak rá jellemző képességei, adottságai, lehetőségei. Kapunk talentumokat, amikkel sáfárkodhatunk. Hatnak ránk a körülmények, mindaz, ami megtörténik velünk. Ám vannak választási lehetőségeink, választhatunk, sőt, választanunk kell. Az autentikus élet a bennünk rejlő világnak a kiteljesítése, megmutatása, gyümölcsöztetése.

Hoztam néhány fontos döntést. Szociológus akartam lenni és az lettem, jogászként, filozófia szakos diplomával. Feleségül mentem Imréhez és mellette részese lehettem a rendszerváltásnak. Bízok és biztatok. Szerettem volna a lehető legtöbbet megélni. Persze a jó dolgokra gondoltam. Elég sok mindent megéltem, jót is, rosszat is. Nem panaszkodhatom. Gyűlölöm az önsajnálatot, az önfeladást, a tehetetlenséget, az élet elhalogatását.

Szeretek élni és nem értem azokat, akik nem mernek, nem akarnak jól élni. Próbáltam és próbálok értelmet adni az életemnek. A legfontosabb, a legjobb az számomra, hogy volt és van néhány szempár, melyekben olyannak látom magam, amilyenné válni szeretnék. Szeretném jobbá tenni a világot. Azt hiszem, hogy a világ jobbá tételét érdemes önmagunk jobbá tételével, a lehető legjobb önmagunk megvalósításával kezdeni. Próbálkozom.

Élet-halál

Nem az az igazi kérdés, hogy van-e élet a halál után, hanem az, hogy van-e élet a halál előtt.

Késő esti mai mondat

Legyetek realisták, követeljétek a lehetetlent!

Mi a lehetséges és mi a lehetetlen? Ki a realita?

Mennyi megalkuvás. Mennyi kibúvó keresés. Mentőkörülmények mögé búvás. Mennyi hazugság! Mennyi elmulasztott valódi lehetőség. Mennyi lehetséges jó. Micsoda tékozlás. Szomorú, undorító. Miért kellene mindig mindent "megérteni"? Mármint elfogadni, megbocsátani?

 

Mai mondat

A szerelem: bizonyosság, hogy érdemes élni.

Mai vers

Ady Endre: Biztató a szerelemhez

Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska jószág,
És mégis, hidd el, ez az egy
Hajszás valamink: a valóság.

Az ember mindent elfeled,
Élni, hazudni, halni, adni,
De csók-kérő daganata
A sírban sem fog lelohadni.

Drágám, az évek és napok,
Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:
Holnap s mindig az emberek
Ölelnek, szülnek és temetnek.

Valahogyan, valahogyan
Ezt kellene feledni máma.
Ez a kicsi kis feledés:
Ez az emberek boldogsága.

Édes, ugye, mi feledünk?
Drágám, ugye, a napok évek
Nem rontják meg a mámorunk,
Nem rontnak meg engem s téged?

Olyan mindegy, mint szeretünk,
Olyan mindegy, csókunk mifajta,
Olyan közeli a Halál
S olyan nagyszerű győzni rajta
.

Mai dal

https://www.youtube.com/watch?v=-hJhT79ZTAY

Mai program

Cseh Tamás klub a szerelemről a Miskolci Egyetem Könyvtárának Disputa terében. (2016. május 24. 16.30.)

Kockázat vagy méricskélés

Igen, a lelki fügefalevél elhullajtásánál tartottunk. Hogy az mennyire kockázatos. Átjárás az Én és a Te között. Kirándulás a határhoz. Jó esetben fel se tűnik, hogy hol a határ. Csak mikor már odaértünk, akkor vesszük észre, lepődünk meg. Na, most mi legyen? Ezeket már csak én fűzöm hozzá. Hankiss Ágnes a Rabbi szövege kapcsán odajutott, hogy ha nemcsak a kisujjunk végét nyújtjuk egymásnak, és már nem határolódik el, hogy ki mit ad, akkor ez átjárót nyit világaink között.  Ahogy én mondanám: szőröstől, bőröstől kellünk. És nem elnyelni, hanem inspirálni egymást. Hogy igazán Te legyél Te, éppen Én általam. Ahogyan Én Te általad válhatok igazán Énné.

Ám, ahogy Hankiss Ágnes írja, ez kockázatos. „Aki elszánja magát az első lépésre: könnyen szégyenben marad. Az első lépés megtételéhez bizalom szükséges, mégsem mondhatjuk, hogy a bizalom volna a belépő. Esetünk inkább a tyúké meg a tojásé. Az átjárót a bizalom világítja be, a bizalom pedig nem más, mint az Én és a Te akár villanásnyi, de megtörtént találkozása. Térül az Én, fordul a Te, de valami megmarad: nevezzük tán bizalomnak.”

Aztán meg rátér rögtön a méricskélésre. „A méricskélt viselkedés ördögtől való. Félelmes.”  Mennyire rettenetesek a méricskélő emberek. Mennyit adsz Te? Nem adok-e többet én? Mit veszíthetek? Nem túl nagy árat kell érted fizetnem? Nem is érted, magunkért.  Kalmár szellem, beárazás, számítgatás – legfontosabb emberi kapcsolatainkban. Igen, ez „félelmes”. A határtól visszafelé kimérni, kiszabni az Én és a Te közötti kerítés, a fal, a határsáv meghúzásának, felhúzásának helyét. A kockázatvállalás megtagadása. Nehézségek helyett a könnyű élet választása. Aki választ: Én helyettem Te. Vagy Te helyetted Én. Elviselhetetlen. Hiábavaló. A már megtapasztaltan lehetséges igazán jó élet helyett miért adnánk alább? Miért választják mégis ezt az emberek? Az igazi létre hangolódás helyett a mindennapi életbe ájulást? Ez már egy másik történet. Hankiss Ágnesnél legalábbis.

Én tényleg szeretek élni. Az élet teljességére vágyom. Elhivatottan és boldogan élni – így együtt. Szeretem a napfényt és a csillagok ragyogását. Élvezem a virágok illatát és a madarak dalát. Szeretek különböző világokban otthon lenni. És még mennyi mindent. De a legjobban a számomra Igazán Jelentős Másik világába történő behatolást élvezem. Meg azt, ahogy ő hatol az én világomba. Megélni, hogy Én azért vagyok Én, mert Te: Te vagy. Mert Te figyelsz rám, Te rajongsz értem, Te alakítasz. És Te azért vagy Te, mert Én: Én vagyok. Én figyelek rád, én rajongok érted, én alakítalak. Elhullajtjuk lelki fügefalevelünket. Kockázatos. Nemcsak azért, amit Hankiss vagy a Rabbi mond. Nemcsak az első lépés megtétele hordozza a szégyen veszélyét. Kockázatos az átjárhatóság, az ajtók kitárása. Mintha kitárt karokkal táncolnánk egymást körül. Többé már semmi, csak Te és csak Én. Minden más "ördögtől való és félelmes".


Te és Én

Hankiss Ágnes Csak az élet c. könyvében olvasom, amit ő meg egy rabbitól idéz és magyaráz: „Mert ha Én vagyok Én, és Te vagy: Te, mert Te vagy Te, akkor Én: Én vagyok és Te: Te vagy. De ha Én azért vagyok Én, mert Te: Te vagy, és Te azért vagy Te, mert Én: Én vagyok, akkor Én nem vagyok Én, és Te nem vagy Te. (Rabbi Mendel szava, legszívesebben bekeretezném.) … Nem a másiknak adom, amit adok, és ő sem nekem adja. Nem a kisujjunk végét nyújtjuk egymásnak, hanem beadjuk, amink akad a közösbe. Átjárás történik az Én és a Te között, szelíd szavak alatt parázsló párbeszéd. Átjárót nyit afelé, ami azonos, kirándulás a határhoz. A lelki fügefalevél elhullajtása persze kockázatos dolog.”  

Két ember, két világ igazi összekapcsolódását ettől szebben és tömörebben leírni aligha lehet. "De ha Én azért vagyok Én, mert Te: Te vagy, és Te azért vagy Te, mert Én: Én vagyok, akkor Én nem vagyok Én, és Te nem vagy Te." Ezt Cseh Tamás is elénekelhette volna. Izgalmas közvéleménykutatást lehet végezni, hogy egy ilyen kapcsolatra mennyien vágynak és mennyien rettegnek tőle.

 

Nem azért születtünk, hogy könnyű legyen.

Mégis mennyien könnyű életre vágynak. Csak semmi gond, semmi nehézség ne legyen. Kitérnek életük kihívásai, igazi nagy lehetőségei elől. Nem vállalják az azzal járó nehézségeket. Aztán meg nem értik, hogy miért nem érzik jól magukat a bőrükben. Engem is szüntelenül riogattak és riogatnak, próbálnak eltántorítani a nehéznek tűnő dolgok vállalásától. Számomra az élet teljességének érzését mindig az adta, ha nehéz feladatokat vállaltam és sikerült örömmel dolgoznom azok megvalósításáért. Kár lemondani az élet teljességének megéléséről. Hivatás és öröm. Élethivatás és életöröm. Vállalni, küzdeni azért, amire hivatva vagyunk. Nem fogcsikorgatva, szenvedve, mártírkodva. Örömmel, élvezettel. Nehéz, rögös, olykor tövises. Mennyivel jobb, mint "A lét elviselhetetlen könnyűsége". Kunderának hihetünk.