PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  

Látogatók

045091
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
10
31
148
999
45091

Az Ön IP címe: 100.25.214.89
2019-06-27 03:00

Kell némi önreflexió. Eltávolodás önmagunktól. Legalább annyi, hogy megfogalmazzuk, leírjuk, aztán elolvassuk, hogy mi is van velünk. Mi jelentős és mi jelentéktelen. Merre megyünk? Megyünk-e egyáltalán? Azok vagyunk-e, akik szeretnénk lenni? Úgy élünk-e, ahogy akarunk?

 

2015 nyarán

Remélem még soká tart a nyár. Szeretem. Forróság, viharok. Hol bőrig áztam, hol majdnem napszúrást kaptam. Jártam a csillagok között és a poklok mélyén. Volt siófoki jazzfesztivál. Három este éjfélig jó zene, aztán séta a Balaton partján. Napközben úszás és napozás az aranyparton. Nagy beszélgetések Juli barátnőmmel, akinél töltöttem ezeket a napokat. Aztán Alsóörs Hilda barátnőmnél és a férjénél, „a mi Józsinknál”. Vitorlázás, fürdés a Balaton közepén, naplemente a hajóról. ...Varázslatos koncert az alsóörsi templomban. Operák, koncertek és vacsorák Miskolcon. Néha Pest, találkozás Kossuth Borival és lányukkal: Katával. Finom bor melletti izgalmas beszélgetések tudományról, könyvekről az élet nagy kérdéseiről. Pincebál és augusztus 20. Sajóvámoson. Hernádpetriben mindig jó. Beszélgettünk ott is a párválasztásról, arról, hogy mi a legfontosabb a másikban, miért választjuk éppen őt. Az élet nagy kérdései mindenütt ugyanazok. És a válaszok is milyen hasonlóak. Mennyi álság, mennyi máz mindenütt. Milyen ritka az őszinte szó. Milyen kevés az alapos megfontolás. Sartre mondta talán, hogy elgondolkodtató korunkban az a legelgondolkodtatóbb, hogy nem gondolkodunk. Szajkózzuk a belénk táplált ostobaságokat. Észre sem vesszük, hogy a saját életünk, a saját boldogságunk a tét. Aztán meg siránkozunk. Ráfogjuk másra.
Mostanában gyakrabban hallgatok zenét. Cseh Tamást, Európa Kiadót, Balatont, Vad Fruttikat és persze Mirage-t.
Jó, ha van, aki vár, aki figyel, akivel lehet tervezni és a terveket megvalósítani. Jó, hogy vannak visszajelzések, vannak, akik komolyan veszik a szavaim. Jó, hogy van, akire érdemes figyelni, akinek fontosak a szavai. Fontos szempárok. Biztatók, elbizonytalanítók, felszabadítók és mélységesen örvénylők. És persze vannak kínlódások, töprengések, elbizonytalanodások, olykor némi önsajnálat.
Remélem még soká tart a nyár. Szeretem a forróságot és a viharokat.

Szavaink önálló élete (2015. aug. 31.)

A kimondott vagy leírt szavak elkezdenek önálló életet élni. Sokféle jelentésük lehet, különbözőképpen értelmezhetőek. Ezért jó, ha reagálunk egymás szavaira. ...Így kiderülhet a szándékolt és a tulajdonított tartalom azonossága vagy eltérő volta.
Tegnap arról írtam, hogy csodálatos a világ és csodálatossá tehető a saját életünk. Aki nem ismeri élettörténetemet, arra gondolhat, hogy szerencsésen alakulhatott minden körülöttem, azért látom így. Aki ismeri, arra gyanakodhat, hogy így kompenzálom a szerencsétlenségemet. Nem vagyok túl szerencsés, de szerencsétlennek sem tartom magam. Nagyon sok jót és szépet megéltem, mint ahogy rossz dolgok is történtek velem. „A lehető legtöbbet megélni!” – erre vágytam, és ez eddig bejött.
Tudom, tapasztalom azt is, hogy a világ kegyetlen, az élet rettenetes és az ember eredendően szenvedő lény. Meghalhat a gyerekünk, elveszíthetjük a párunkat, igyekezetünk ellenére úgy érezheti az édesanyánk, hogy nem jó velünk az élete. Valaki megszelídít, és egyszer csak azt mondja, hogy „hagyj békén”. Boldogok lehetnénk, de ostoba konvenciók, belénk épített fékek miatt elmulasztjuk. Jobbá tehetnénk sokak életét, de nem engedik.
Meleg nyáreste van, jó lenne a vízparton ülni és számunkra fontos emberekkel izgalmas kérdésekről beszélgetni, zenét hallgatni, terveket szőni és megvalósítani. Ezerrel élni. Élvezni az életet. Mert csodálatos a világ és csodálatos lehetne a saját életünk. Mi a gond? Túl sokra vágyom? Meg kellene elégedni a masnis dobozokba zárt emlékekkel? Belátni, hogy jobb megelőzni a bajt, vagyis bezárkózni? „Hova is rejtsem el a szívemet tőled, nehogy a végén még összetörjed?” Ma eddig háromszor hallottam úton, útfélen „A legnagyobb hős” című dalt, és benne ezt a számomra felháborító szöveget. Meg azt, hogy „ A jó híremen nem eshet csorba, beállok én is a tornasorba.” Milyen már ez is? Ők korunk hősei? Na, akkor most meghallgatom Louis Armstrongtól a Wonderful World-ot, aztán jöjjön Cseh Tamás szerelmes dala. Meg az „Eszembe jutottál”. Esetleg Edit Piaftól a „Nem és nem. Nem bánok semmit sem.” Mert csodálatos a világ és jó élni. Lehet, hogy az élettel is úgy vagyok, mint az időjárással: én ilyen forrón szeretem. Nekem az a jó, amilyen a mai nap…

Évek, évadok

Kezdődik az új évad. Vége a nyári dőzsölésnek. Regények olvasása, kétszemélyes nagy beszélgetések, szemlélődés, elmélyülés. Igyekszem megtartani mindezeket, de más is lesz innentől megint. Augusztus 25-én (csütörtökön) 13 órától az Újcsanálosi Kincsestár keretében előadást tartok: „Merre tart a világ? Múltunk, jelenünk, jövőnk” címmel. Egy ötrészes sorozat indítója ez, mely az emberségről, emberi minimumról szól és szeretném több helyen elkezdeni. Talán a Megértés Körök előké...szítőivé válhatnak ezek az alkalmak. Nyitásra kész a miskolci szalonom. Pesti barátaimnak már a nyárra ígértem, de szeptemberben – remélem - tényleg megtarthatjuk pesti lakásunkon az első összejövetelünket. Emlékek idézésével indítunk. Folytatódik a Nyékládházi Szabadegyetem. Pár éve Sajóvámoson a „Közéleti egyetem civileknek” keretében Hankiss Elemér, Csepeli György, Besenyei Lajos és én tartottunk előadásokat. Jó lenne folytatni ezt is. Ma délelőtt régi barátom járt nálam, új könyvét bemutatjuk majd itt Vámoson is. Alakul az eMElő kör következő félévi programja és folytatódik a Cseh Tamás klubunk. Mohácsi Gábor jóvoltából lesznek előadásaim az Erzsébetfürdő Kupolájában is. Programjaim nagy része a Furmann Dávid és a Furmann Imre Alapítványok szervezésében valósul meg. A minap egy illatszerboltban szólított meg egy férfi: mikor, miről beszélek legközelebb. A televízióban szokott látni, de szeretne élőben is meghallgatni. A múlt héten egy újságíró készített velem interjút. Az hatott meg, ahogy eljutott hozzám, az, hogy kik ajánlották: készítsen rólam portét. Ettől csak az volt meghatóbb, ahogy az egyik belvárosi kávézó teraszáról sietett hozzám egy volt tanítvány, könnyes szemekkel mondta el azt a pár mondatot, amiért érdemes. Meg persze azért, amit egy másik korábbi hallgatóm írt éppen itt a facebookon: olvas és a hangomon hallja… Ma Vámosról Miskolcra megyünk, holnap Pesten filmbemutató, szerdán vissza és csütörtökön Újcsanálos. Kincsestár. Mert voltak, vannak, lehetnek kincseink, értékeink. Jöhet az új évad.

Az előző fergeteges volt. Nehéz lesz felülmúlni. A Triplaszaltó utolsó alkalmai Hernádpetriben. Biztató Kör az Erzsébetfürdő Kupolájában. Tartottam előadást Pesten pszichiáterek konferenciáján, Lillafüreden közgazdászokén, Pesten a Belügyminisztériumban és a Kossuth Klubban. A Nyékládházi Szabadegyetemen beszélgettünk az élet ízéről, előbb az enyémről, aztán Kolozsy Zoltán urológus főorvossal „A barna nyolc árnyalata” címmel az övéről. Elindult az Újcsanálosi Kincsestár. Az Egyetemi Könyvtárban az eMElő Kör és a Cseh Tamás klub. Az eMElőben életünk fontos kérdéseiről beszélgettem Torma Andrással, a Miskolci Egyetem rektorával és egy másik alkalommal Deák Csaba kancellárral. A Sajóvámosi Művészeti Staféta vendége volt Kukorelly Endre író, költő, vele is beszélgethettem. A City Hotel Rosetta klubjában havonta tartottam beszélgetéseket indító előadásokat.
Csepeli György jelölt a Magyar Szociológiai Társaság alelnökének. Előbb elvállaltam a jelölést, aztán visszaléptem.
Az Egyetemen tanítottam a Jogi Karon a Szociológiát, különböző bölcsész szakosoknak Információs társadalmat, szociológusoknak Társadalomelméletet, Francia szociológiát, Marginalizálódás szociológiáját, Alkalmazott szociálpszichológiát. Szociálismunkás hallgatóknak Jogtudomány alapjait, Családjogot és Kommunikációelméletet. A Szociológiai Intézet Párkapcsolati kurzusa keretében az Egyetemen a szerelemről tartottam két előadást, majd a Miskolci Akadémiai Bizottságban egyet. A Wallenberg Egyesülettel közös tárgyunkban mindkét félévben 2-2 előadásom volt. A Szociológiai Intézet filmes óráinak egyikén megnéztük az Egészséges erotikát, beszéltem róla, beszélgettünk. A Szociológiai Intézet két kutatásában is részt vehettem. Az egyik a társadalmi innovációról, a másik a pedagógiai innovációról szólt. Hallgatókkal kérdőíves adatfelvételt végeztünk Komjátiban, Hernádszentandráson, Aszalón, Hernádpetriben.
Szép volt. Szerettem. Nekem így jó az élet.
Közben sokat utazom. Nem távoli tájakra, nem „kikapcsolódni”, hanem az otthonaim között. Budapest, Sajóvámos, Miskolc. A vasárnapok: templom és temető. A sírkövünkön Dávid és Imre neve mellett ott az enyém. Megnyugtató.
Egy éve a születésnapomra barátnőmék meghívtak Koncz Zsuzsa margitszigeti koncertjére. Oda utaztam, a vonaton ültem, mikor telefonáltak: Édesanyám elesett, bevitte a mentő a Traumatológiára. A következő vonattal jöttem vissza. Combnyaktörés. A műtét után egy héttel haza hoztam. Ketten élünk együtt. Szerencsésen felépült, kerettel ugyan, de jár. Ha hosszabb időre elmegyek, segítséget hívunk, ne legyen soká egyedül. Azóta Pestre csak ritkán és csak egy-egy napra megyek. A nyáron a Balatonnál 3 napig voltam. Vámosra többnyire Édesanyámmal együtt megyünk.
Panaszkodom? Dicsekszem? Nem akarom, hogy sajnáljanak. Irigyelni meg nincs miért az él.
Sok mindent elveszítettem. Fájó hiányok. Talán nagyra vágyó vagyok, túl sokat akarok. Talán elkényeztetett az élet. Szeretem mások szemében olyannak látni magam, amilyenné válni szeretnék. Volt néhány szempár…
Amiket írok: biztatásnak szánom. Nem azért, hogy mások is így éljenek. Engem mindig nagyon érdekelt, hogy mások hogyan élnek. Miért teszik azt, amit tesznek és miért nem, amit nem? Kíváncsi lennék rá. Biztatnám, hogy mondják el. Mi mással biztathatnék erre, mint azzal, hogy beszámolok az életemről, beengedem a világomba azt, aki kíváncsi rá. Hátha mások is megteszik. Nem miattam. Magunk miatt.

Napra nap (ápr. 15.-24.) 

Napra nap. Jó kis hét. Csínos zakók. A múlt héten pénteken az Erzsébetfürdőben arról beszélgettünk, hogy jó lenne „Rendezni végre közös dolgainkat”. Szombaton levelezősöknek tartottam órákat egész nap. Délelőtt a Jogi Karon szociológiát, délután Szociológia mester szakosoknak Francia szociológiát. Vasárnap Újcsanáloson templom és temető, délután Miskolcon a mi sírunknál, aztán este séta Vali barátnőmmel, közben jó beszélgetés. Hétfőn megkötöttük a szerződést a Széchenyi utcai lakásra, ami terveim szerint irodám lesz, szalonunk, személyes és közösségi életem új tere. Szerdán reggel a Megyei Kórház traumatológiáján kezdtük a napot Édesanyámmal, kontrollvizsgálaton. Mentő, injekció a térdébe, aztán haza. Délután órák az Egyetemen. Csütörtökön 8 óra előadás az Egyetemen. Mester szakosoknak Francia szociológia, Társadalomelmélet, aztán Szociális munkás szakosoknak Kommunikációelmélet, majd Családjog. Hattól a City Hotelben előadás és beszélgetés arról, hogy milyen jövők közül választhatunk, és miként. Pénteken délelőtt megbeszélések az Egyetemen az eMElő kör következő programjáról. Délután négytől Hornyik Zoltán kiállításának megnyitója a City Hotelben, kellemes és hasznos beszélgetésekkel. Héttől megnéztem a Lilomot a színházban. Este tíztől Kritikusok órája a látott előadásról a színházi társalgóban. Szombaton délelőtt levelező órák a Jogi Karon. Este kihagytam az Újcsanálosi Általános Iskola Alapítványának bálját. Ma templom. Holnap Pest. (Bizonyára konganak majd az ürességtől az emberekkel zsúfolt pályaudvarok.) Találkozás Hilda barátnőmmel. A fél 6-os IC-vel vissza Miskolcra. Kedden fél ötkor indul a Cseh Tamás klub az Egyetemi Könyvtár Disputa sarkában. „Mindig csak tangó”. Kíváncsian várom. Szerdán órák az Egyetemen, utána MAB klub vagy ARTTér, még nem döntöttem el. A MAB-ban Csányi Vilmos lesz a vendég, az ARTTér a Bizalomról szól. Öt évig tanítottam ezt a tárgyat az ELTE Szociológia szakán. Csütörtökön 8 óra az Egyetemen. Pénteken négytől az Erzsébetfürdőben próbáljuk tovább „Rendezni végre közös dolgainkat”. Utána hattól jótékonysági koncertre megyek a Zenepalotába, Érdi Tamás zongorázik. Valamikor szeretnék menni Sajóvámosra, hogy megjavíttassam a csőtörést. Nyékládházára is készülök Lacihoz, aki beteg.   

Közben meg szüntelenül „Vérző öklökkel dörömbölök a némaság várának kapuján”.


 

Boldogság vagy boldogtalanság?

A böjt idején azt mondta valaki, hogy nagyon boldogtalan lehet az életem.

Húsvét vasárnap, az Istentisztelet előtt egy ember azt mondta nekem, hogy nagyon boldog lehet az életem.

Igen, bizonyos értelemben boldogtalan az életem. Huszonhét éves korában meghalt az egyetlen gyermekünk, a Fiunk. Négy évre rá meghalt az egyetlen férjem, a Társam. Elveszítettem több, számomra fontos embert.

Más értelemben meg boldog az életem. Voltak, akiket igazán szerettem és voltak, akik igazán szerettek. Az ő szemükben olyannak láthattam magam, amilyenné válni szerettem volna. Igazi életre inspiráltak. Talán én meg őket. Átbeszélgettük az életünk. Reggelente alig vártam Dávid ébredését, hogy elmondhassam neki, hogy elmondhassa nekem... Mit is? Mindig valami fontosat.  Nem volt olyan késő éjszaka és olyan korahajnal, hogy ne keltem volna fel, amikor Imre megérkezett. Ültünk az asztalnál: mesélt és meséltem.

Nincs annál jobb, mint mikor valakivel úgy utazunk, hogy semmit sem látunk és hallunk a körülöttünk lévő világból, csak egymást látjuk, csak egymást halljuk.

Boldogság és boldogtalanság. Kicsinység és nagyság. Relatív, mint a könnyű és nehéz.

Böjt idején akár azt mondhatnánk, milyen boldogtalan asszony Mária, hiszen fiatalon meghal egyetlen fia, és meghal a férje is. Mégis Boldogasszonynak tekinti a világ. (Én meg éppen augusztus 15-én, Boldogasszony napján születtem. Ebből semmi párhuzamot nem szeretnék vonni. Isten őrizzen, hogy Máriához merjem hasonlítani magam. Csak az emberi mércéről, értelmezésről beszélek.) Mária boldogságának alapja, hogy az volt a fia, aki volt. Mária hitt benne. Hitte és megélte a csodát. Szeretett és szerették. Nem volt könnyű az élete. De ő vállalta. Tette azt, amire hivatva volt. Ezért lehet boldog.

Aki úgy találta, hogy boldog az én életem, azzal fogadott: hallja milyen jól sikerült az estünk az Egyetemi Könyvtárban, mondták neki azt is, hogy milyen soká tartott. Szerinte is kellenek az ilyen alkalmak. Biztos örülök neki. Mondtam, hogy igen, nagy öröm számomra minden ilyen lehetőség, minden ilyen találkozás. Az élet lényeges kérdéseinek megbeszélésére, a világ közös értelmezésére biztatás az, amire hivatottnak érzem magam.  

Boldognak lenni, örülni. A magamnak választott élet öröme. Sok minden, túlságosan is sok minden egészen másként alakult, mint ahogy szerettem volna. Kemény falakba ütköztem. A falak bekerítenek. Ám vannak rések. Ha társak is akadnak: a rések tágíthatóak, átnézhetünk egymáshoz. Olykor felemelkedünk, és akkor átjuthatunk a falakon. Alakíthatjuk az életünk. Szabadságra ítéltettünk.

Parányi részei vagyunk a világegyetemnek? Aki számomra fontos, az többet jelent nekem, nagyobb jelentőségű, mint naprendszerek születése és múlása, bolygók összeütközése. Összedőlhet a világ, ha itt van velem. És új bolygók születhetnek, kitörhet a világbéke, ötösöm lehet a lottón, ha ő nincs, akkor semmit sem ér az egész.

Bábeli zűrzavar? Egymás számára érthetetlen nyelveken beszélés? Úgysem értheti egyik ember a másikat? Úgysem nőnek – miként a jegenyefák – úgy a tornyok sem az égig? A csillagok elérhetetlenek? Nem jönnek le hozzánk? Vagy néha mégis? Csak a szóba állás reményét ne vesztenénk el soha! Csak ne adnánk fel a hitet abban, hogy találhatunk és kimondhatunk legalább egyetlen közös szót, vagy akár lehet egy egész közös mondatunk! Bízni és biztatni! Ez életem értelme. Értelmetlen lenne az életem? Nem lesz áttérés az egymás megértésére és megegyezésre irányuló beszélgetésre, diskurzusra? Akkor elpusztul a világ, Vagy rosszabb lesz, mintha elpusztulna. Miért olyan nehéz? Miért menekülnek inkább az emberek a végtelen magányba? Mitől annyira hatékony még ma is a végső romlásában lévő, csődbe jutott tömegmanipuláció?  Miért félnek még mindig jobban az emberek az igazi beszédtől, az igazán közel kerüléstől, mint az embergéppé válástól?

Miben bízom? A csodában, a feltámadásban, életünk megújításában, jéggé dermedt lelkünk megelevenedésében. Mire biztatok? Hogy együtt – talán? Lehetünk? Boldogok?