PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  

Látogatók

045089
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
8
31
146
997
45089

Az Ön IP címe: 100.25.214.89
2019-06-27 02:54

 

Isten éltessen Pálfalusi Attila! Tegnap volt a születésnapod. 75 éves lettél. Tudom, hogy ennek nincs különösebb jelentősége, számodra különösen. A lényeg az, hogy tegnap kiállításod nyílt a Miskolci Galériában. Ráadásul a fiadéval egyszerre. Végre méltó, tágas terekben sétálhattunk a műveid előtt, között. A neoavantgard első generációjához tartozol. Alkotásaid ott voltak 1968-ban a híres Iparterv kiállításon. Többek között Jovánovics György, Konkoly Gyula, Lakner László, Erdély Miklós, Keserű Ilona voltak a kiállítótársaid. Szakítás a képzőművészet hagyományos irányzataival, új világ teremtése, a lényeg keresése és felmutatása – ezek voltak a törekvéseitek. Lázadás. Te annyira komolyan vetted, hogy a hagyományos „Művész” szereppel is szakítottál, pontosabban soha nem öltötted magadra. Láthatóan zavar, feszengsz ma is, ha ezt a szerepet osztják Rád és például megnyitót mondanak a kiállításodon. Hiszel a művészetben. A sajátodéban is. Csak így érthető makacsságod, hogy nem adsz címet a műveidnek. Felesleges okoskodás. Vagy jelent valamit, hatással van, magától érthető – vagy nem. A kiállításnak mégis csak „kell” címet adni. „Kísérletező természet”. Ez lett a mostanié. Te az vagy. Bár ahogy odaállítottak az elé a képed elé, ami értelmezhető „tájképként”, az ébredező természet képeként, ez már rögtön megtévesztő lehetett. Pedig hogy gyűlölöd a megtévesztést, a kertelést. A művészet a lényegről szól. Élesen elválasztja azt, ami fontos, attól, ami nem. 30 évig nem állítottál ki. Úgy éltél, mint a „normális” emberek. Hétköznapjaid látszólag úgy teltek, mint bárki másé. Közben megszállottan alkottál, tetted, amit kellett, azt, ami a dolgod. A mai világban „nem normális”, ha valaki a munkaidő letelte után folytatja a munkát, vagy éppen akkor lendül át abba, amire igazán hivatott. A mai világban nem mindennapi, hihetetlen, ha valakinek van ereje, elszántsága, hogy pihenés, kikapcsolódás helyett alkosson, fontos dolgot tegyen. Soha nem érdekelt mások véleménye. Van saját világod, saját életed. Hírt adsz arról a világról, ami a Tiéd. Alakítasz, alkotsz. Ennyi. Ennyi a dolgunk a világban. Megalkotni, megmutatni azt, ami a miénk. Ahogyan mi látjuk. Igen, sokan tegnap is értetlenül bámulták pontjaidat és vonalaidat, színeidet. Nem látták benne a világunk lényegét: a hálózatokat. A csillagos ég vagy agysejtjeink nyúlványai. Egy város vízvezeték hálózata, vasúti sínpályák, kibernetikus rendszerek. Emberek. Magányos pontok. Vékonyabb vagy erőteljesebb összekötő vonalak. Egymás szerelmei, szeretői, barátai, ellenségei? Rivalizálás, féltékenység, ármány? Összetartozás, egymásba kapaszkodás, odafigyelés, egymás inspirálása. Minden, ami lényeges, ami fontos. A szobám falán van egy képed. Mi ez? Kérdi barátnőm értetlenül. Gyakran járok vele szaunázni, fürdőzni. Utána mindig fecseg, kérdezget: láttam-e ezt meg azt a párt és hogy hogy nézett ki egyik vagy másik ember, és tetszett-e az a fürdőruha. Zavarba jövök. Nem láttam egyiket sem. Akkor mit láttam egyáltalán?- kérdi. Eddig nem tudtam válaszolni rá. A víz csillogását, párállását, színeket, fényeket - dadogom. Most végre megadhatom a választ. Én azt látom a strandon, a vonaton és bárhol, ami Pálfalusi Attila képein látható. Kinek így, kinek úgy mutatkozik a világ. Beállítódás, megvilágítás kérdése az egész. De ez már a fiú, Pálfalusi Attila Viktor kiállításának fő tanúsága. Tessenek, csak tessenek. Belépni, behajolni a varázskarikába és máris ott látható a falon az Ön képe. Igen, ne tessék álmélkodni. Ön az, Ön egy műalkotás. Ugye milyen csodás? Itt látható, hogy minden ember egy megismételhetetlen, pótolhatatlan külön világ, egy csoda. Jó, de most ne tessék mozogni. Így ni, csak szépen mozdulatlanul. „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem …” Igen, most kiderül, hogy milyenek vagyunk. De hóhó. Hol ilyenek, hol meg olyanok? A szemünk se rebben és mégis mindig más? Hogyan van ez? A megvilágítás teszi? Hogy a Másik nézése, tudata hogyan vetül ránk? Tudatunk reflektorként irányul a világ valamely részére és világítja be azt. Ahová irányítjuk, ahogyan világítjuk a világ adott darabját – Téged, engem, önmagunkat – olyannak mutatkozik. Az lesz a valóság. Mert a világ értelmezés útján épül fel. De, ha nincs művészet, ha nincs tudomány, csak a mindennapok, csak a saját életvilágunkba zártság, akkor tévedésből úgy véljük: olyan a világ, amilyennek látjuk. Szerencsére sokkal színesebb. Sokfélébb. Sok dimenziós. Nemcsak az van, amit most látsz, hanem benne rejlik sok más lehetőség. Te magad is lehetsz ilyen, olyan vagy amolyan. Megválaszthatod magad. Alakíthatod a világot, már azzal is, ahogy rátekintesz. Kire, mire veted a tekinteted? Szeretettel, gyűlölettel? Vagy marad a közöny? Nagy tanúság mindkét kiállítás a saját életünkre. A választás kényszere. Kiemelődés mindennapjainkból, szokásos látásmódunkból, megszokott életünkből. Sokféleképpen lehet. Vörösen, sárgán, kéken vagy fehéren. Önmagunkba csavarodó fájdalommal. A másik felé nyújtott, már-már sikoltó újakkal. Ébredezzünk. Mielőtt farmlakók leszünk és olyanná válik életünk, mint Pálfalusi Attila Viktor diplomamunkáján a "Farm"-on: minden hatékony, nem kell dolgoznunk, mindent a gépek végeznek el, csak ember nincs sehol. Ember meg nincs sehol. Isten éltessen Pálfalusi Attila. Alkoss még sokat, rázz fel, zökkents ki sokakat megszokott világuk ridegségéből. Köszönöm mindkettőtöknek. Attila Viktor, talán megbocsátod, hogy bele láttam alkotásodba mindazt, amit szociológia órán tanítottam, többek között valamikor Neked. Szeptember 2-án ismét találkozunk. Kiállításaitokat akkor Szirtes János képzőművész avatja fel.


 

 

 

Március idusa

Szabadság, szerelem. Mit jelentett egykor, mit jelent ma? Szavakba öntve. Versekben. Milyen érdekes minden újraolvasás. Minden szituáció új értelmet ad. Álom, vállalás, kiszakadás, felemelkedés, szédülés – e nélkül se szabadság, se szerelem. Megszabadulás a félelmeinktől. Csoda. Kölcsönös egymásra hatás. Együtt a város felett, együtt a világ felett. Kívülről is látható, felismerhető összetartozás. Jobbá válás. Ha igazi a szabadság, ha igazi a szerelem: soha többé nem leszünk azok, akik korábban voltunk. Megújulás, újjászületés. Március idusán. Húsvéti feltámadáskor. Minden művészi katarzisban, minden igazi ölelésben. Furmann Imre és Furmann Dávid egy-egy verse erről:

Furmann Imre

Szerelem kényes bilincs

Tedd a kezed a kezembe

fond ujjaid ujjaim köré

szoríts szoríts hogy belekéküljön

fejünk fölött a szürke ég

úgy tapadjon hozzám vállad

forró legyen és meztelen

lássa a vén kukkoló odafent

bár szétteremtett összetartozunk

ha csak órákra akkor is

szárnyunk nő mint madárnak

nézz le e mocskos bűzlő tájra

ellobbanunk mint gyufa lángja

Visszatérünk de már nem mi

leszünk ki itt jár kel perel

csak hozzánk hasonló földi lények

kikről lekoptak a félelmeik

 

Furmann Dávid

Keringő

Szép vagy ma is. Épp úgy, mint tegnap.

Most viharfelhők gyülekeznek az égen.

A Nap kering a Föld körül.

Mint aki úgy megy el, hogy közben itt marad.

S te állsz, mint város az esőben, talán a szántnál is előkelőbben.

Mint aki úgy szeret,

s ha gyűlöl, úgy gyűlöl,

hogy közben fogva tart.

Repülünk a város felett,

látom, vannak még csodák.

 

 

Ady-Cseh Tamás

Nemrég volt Ady Endre születésének évfordulója volt. Jöttek a facebookon a mások által írt megemlékezések megosztásai, meg Ady versek. Akkor én minek? Aztán este színház után mégis. Kellett valami jó. Akkor hallgatok Adyt.  A Tűz március a kedvencem, meghallgattam. De azt már többször megosztottam. Ezért most valami mást: Ady, Latinovits, tűz. Így lett A tűz csiholója. De akkor meg már a másik kedvenc színészemtől: Cserhalmitól is legyen valami Ady. És akkor legyen: A ló kérdez, aminek a vége: „Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?” Úgyis aktuális, hiszen ha nem lehet két életünk, akkor most kellene tudni…  

És persze csak ne múljon el ez a nap sem Cseh Tamás nélkül. Akkor meg Ady-Cseh Tamás: Biztató a szerelemhez.  Ha eddig nem hittetek nekem. Heidegger, Kundera, Ady, Cseh Tamás, mind, aki számít, ezt mondja, ezt dalolja. Mit is? Hallgassátok. Mert lesz ugyan Biztató kör, de abban aztán most szó se lesz a szerelemről. Legalábbis most úgy tervezem. Aztán majd meglátjuk a képeken. Addig meg biztasson Cseh Tamás Adyval.

Meghalt Juhász Ferenc, a héten temették. Számomra soká a kortárs irodalom jelentette az irodalmat, nem szerettem a klasszikusokat. Gimnáziumban a kedvenc tárgyaim a kémia, biológia, matematika voltak. Irodalmi élményeimet, értesüléseimet jórészt folyóiratokból szereztem. Új Írás, Kortárs, Napjaink, Valóság.  A költők: Nagy László, Juhász Ferenc, Ladányi Mihály, Utassy József. Prózában leginkább Hajnóczy, Dobai. Tőlük közelebb hozzám csak a Földes újságban: a „Jót s jól”-ban megjelent írások álltak. Néhány soruk ma is bennem él:  „Védj testeddel, ha már csontomat rágják a hiénakacagású novemberi szelek. Adj célt, ha már nem találok. Akarom, hogy légy, akarom, hogy szeress!”

Aztán elmentem Pécsre felvételizni a jogra. Megismertem egy fiút. Mászkáltunk a városban és ő verseket mondott. Adyt, meg Juhász Ferenc hosszú verseit. Vég nélkül, hosszan, szenvedélyesen. Ő lett a férjem. Pár évvel halála előtt összefutottunk egy hajdúszoboszlói szállodában Juhász Ferenccel. Akkor már személyesen is ismerték egymást, egyszerre vették át kitüntetésüket a Parlamentben. A szálloda liftjében elmondtuk neki, hogy összekerülésünk jelentős részben az ő lelkén szárad. Tettes társa Ladányi Mihály. Hiszen ahogy én Imrére a Juhász versek mondásakor figyeltem fel, ő meg akkor, mikor megkérdeztem tőle: szereti-e Ladányit? Egy nő, aki Ladányit olvas. Na, erre odafigyelt – legalábbis ezt mondta később.

Most már odaát mondják egymásnak egymás verseit és beszélnek szerelemről, kapcsolatokról, meg még arról a néhány kevés dologról, amik valóban fontosak.

A művészi alkotások által kiváltott katarzis megráz és megtisztít. Rádöbbent, hogy egy a sorsunk. Ami a másik emberrel történik, az megtörténhet velem is. És nemcsak velem történik az, ami, hanem bárki mással is. Nem vagyunk magányosak. Közünk lehet egymáshoz. Együtt alakíthatjuk az életünk.