PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  

Látogatók

049060
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
7
27
209
402
49060

Az Ön IP címe: 3.226.255.55
2019-10-14 03:31

Hinni a csodákban

Csoda és hit. Fény és sötétség. Ezekről is szó esett ma a sajóvámosi református templomban.  Életünket vasajtók mögött éljük. Egyéni gondjaink, bajaink vasajtóként zárnak el bennünket. Gyakran érezzük úgy, hogy saját erőnkből nem találunk megoldást problémáinkra. Csodára lenne szükség. Varázstalanított világunkban azonban a csodákban kevesen hisznek. Csoda az, ami emberi ésszel nem számítható ki, nem fogható fel. A csodákban vagy hiszünk, és akkor esetleg megéljük saját életünkben is, vagy nem hiszünk és akkor bizonyosan nem lesz részünk bennük.

A betegségektől, haláltól, szeretteink elvesztésétől és más rettenetes dolgoktól való félelem, illetve bekövetkezésükkor a miattuk érzett fájdalom, sokak életét megkeseríti, sötétté teszi. Vannak, akik kisebb jelentőségű dolgok miatt rettegnek és keserednek bele az életbe. Bajaink vasajtaja könnyen ránk zárul és örökös sötétségbe temet. Két feltétel megléte esetén szabadulhatunk meg ebből a lelki fogságból. Az egyik a hit a csodában, abban, hogy a mi életünkben is bekövetkezhet, mi magunk is képesek vagyunk rá. A másik feltétel az, hogy vannak társaink, vannak számunkra fontos emberek, akiknek mi is fontosak vagyunk és számíthatunk rájuk, velünk vannak. A segítés nem feltétlenül a terhek átvállalását, megosztását jelenti, hiszen erre gyakran nincs is lehetőség.

Nagy segítség, igazi támogatás az, ha hisznek benne, hogy képesek vagyunk a csodára, ha meglátják a bennünk rejlő csodát és biztatnak annak megvalósítására. Hit a csodában és biztatás a csodára.

Vasajtókkal elválasztott sötét börtöneinkben a reménytelenség, a csüggedés lehet úrrá rajtunk. Könnyen ránk tör a pánik, a depresszió, a tehetetlenség érzése. Észérvek tömkelege szól a csodák keresése és megélése ellen. Balgaság, reménytelen, tilos.

A fényt, a ragyogást együtt láthatjuk meg és élhetjük át. Csodálatos a világ. Csodálatos lehet a mi életünk is. Bízzunk benne s biztassuk egymást.

Advent. Várakozás. Készülődés. Mire is? Jézus születésére. Jézus az örökkévaló szeretet, a végtelen szeretet. A mi szívünkben akar megszületni és otthonra találni, hogy velünk maradhasson az idők végezetéig. Választhatjuk őt, ezt a világot, és persze másokat, más lehetséges világokat is választhatunk. Annyi mindent és annyi mindenkit lehet várni, lehet készülődni a fogadásukra. Döntenünk kell. Ha Jézust, és az általa megjelenített végtelen szeretetet választjuk, akkor az ő fogadására készülődünk ezekben a hetekben. Főként önvizsgálattal. Tükröt tart elénk ez az idő. Végig gondolhatjuk, hogy kik vagyunk, hol tartunk és hová szeretnénk jutni.  A jézusi szeretet utat mutat, mintát ad az embertársainkhoz, a feladatainkhoz és a világhoz való viszonyulásra. Jézus azért akar megszületni és otthonra lelni a mi szívünkben, hogy szeretetközösségre biztasson, bátorítson.

Milyen megerősítő volt hallgatni az Igét és a magyarázatát ma is a csabai kapui református gyülekezetben Gecse Attila lelkésztől. Két nappal ezelőtt egy beszélgetés során megkérdezték, hogy mi jelentette számomra az elmúlt években a legnagyobb sikert és a legnagyobb kudarcot. Mondtam rá valami felszíneset, de aztán hosszan elgondolkodtam. Arra jutottam, hogy nekem mindig az volt a legnagyobb siker, a legnagyobb öröm, amikor egy másik emberrel kölcsönösen behatolunk egymás világába és otthonosan érezzük magunkat ott.  Új, közös szárnyaink lesznek. Épületszárnyaink, ha a lelkünket várnak képzeljük. Közös, fényes, tágas termeink.  Vagy szédületes magasságokba röpítő madárszárnyaink.  Az örömhír (evangélium) az, hogy bármelyikünk szívében, életében megszülethet ez a csoda. Hinnünk kell benne és elég bátornak lennünk, hogy őt válasszuk, őt várjuk, az ő fogadására készülődjünk. Életem kudarcai, talán mondhatom így: életünk kudarcai mindig abból fakadnak, ha kishitűek vagyunk, ha nem hisszük el, hogy csodálatos életre vagyunk hivatottak és felhatalmazottak. Ha nem merünk magasba repülni.  Ilyenkor marad a pótszerek nyújtotta talmi szédület, a silány csillogás, az öncsalás és mások becsapása. Az advent, sőt a Karácsony is lesilányodhat az üzletekben ajándékok után rohangálássá, pénzköltéssé, ajtódíszek és világító őzikék közötti választássá, hogy majd a csicsásan megterített asztalról elfogyasztott sokfogásos karácsonyi vacsora után hullafáradtan, szomorúan zuhanjunk ágyba és másra se vágyakozzunk, minthogy kialudjuk advent és Karácsony fáradalmait. Az ünnepnapok, miként a hétköznapok, és maga az élet, egyaránt lehetnek örömmel teltek vagy kudarcosak, szomorúak.  Öröm vagy szomorúság. Végtelen szeretet vagy annak silány utánzata. Kit engedünk be a szívünkbe? Ma még választhatunk.

A hit abban, hogy Isten saját képére formált minket, vagyis alkotónak. Szabad akaratot adott. Figyel ránk, fontosak vagyunk neki, teljes erejéből magához ölel. Szeret. Legfőbb parancsa a szeretet. Nem a gügyögő, hanem a biztató, magas elvárásokat támasztó szeretet. Megbocsáttattak bűneink, vagyis szeretetlenségeink. Új életet kezdhetünk. Emberhez méltó életre vagyunk hivatottak és felhatalmazottak.