PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

102204
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
62
57
300
1256
102204

Az Ön IP címe: 44.192.47.87
2022-06-25 20:28

Ezeket mondtam a Furmann Dávid emlékkoncerten, Sajósenyén, az Áll-a-tok koncert előtt

Örülök, hogy itt vagytok. Köszönöm. Köszönöm az Áll-a-tok együttesnek, akik megajándékoznak zenéjükkel. Vezetőjükkel: Almássy Sándor sebészfőorvossal osztálytársak voltunk a Földes gimnáziumban. Énekesük: Bányai Kriszta, jogász, politológus, tudományos kutató. Tőle tanult gitározni Dávid. ő általánosba járt, Kriszta gimnáziumba. Úgy volt, hogy angolra tanítja, meg gitárra. A Dávid szobájából én csak gitárpengetést hallottam. Gondoltam nem baj, így is jó. Eltelt egy év és Dávid felvételizett a Földesbe, emelt szintű angolra. Felvették. Pedig német tagozatos osztályba járt. Szóval Krisztának az angol tanítása mégis hatékony volt. Amikor Kriszta már egyetemre járt, egy-egy tárgy erejéig tanította Imre is, én is. Amikor meg Dávid járt a politológia szakra, akkor Kriszta tanította ott is. Így kötődünk mi egymáshoz.

Köszönöm a Furmann Dávid alapítvány Alapítványnak, a mai est szervezőjének. Bujdos Attilának, az alapítvány kuratóriuma elnökének.

Köszönöm a segítséget Takács Istvánnak, Sajósenye polgármesterének sé munkatársainak.

És szeretném megköszönni annak, aki miatt eljutottam Sajósenyére. Édesapámnak, Dr. Pankucsi Albertnek, aki már rég nincs közöttünk. Tíz éves voltam, amikor Sajóvámos körzetiorvosa lett, körzetéhez tartozott Sajósenye és Sajópálfala. 17 éves koromig laktunk Vámoson. Életem meghatározó évei. Azóta a világ közepe számomra ez a vidék.

Köszönöm Édesanyámnak, aki a sajóvámosi iskolában volt tanítónő, aki 91 évében jár, most lábadozik a tüdőgyulladásból. Vele jártam először itt Sajósenyén Jakubcsák tanítónéniéknél.

Most Dávidra emlékezünk. Dávid 16 éve meghalt, 27 évesen. Ennek a koncertnek a szervezése közben többen elmondták, hogy mennyire sajnálnak, milyen rettenetes lehet nekem.

Szeretném elmondani, ha mérleget kellene készítenem, hogy Dáviddal kapcsolatban a fájdalom és a szomorúság nagyobb bennem vagy a boldogság és az öröm, akkor egyértelműen a boldogság és az öröm. Azért, mert megszületett, lett, és olyan lett amilyen lett. Ez jóval erősebb, mint az elvesztése miatti bánat.

Igen, a 27 év nagyon rövid idő. Ám az életet nemcsak évekkel lehet mérni. Hanem azzal, hogy igazán élünk-e, emberhez méltóan, autentikusan. Imre csodálkozott azon, hogy az emberek milyen sokat foglalkoznak azzal, hogy van-e élet a halál után, és milyen keveset azzal, hogy van-e élet a halál előtt. Vagyis, hogy az, ahogyan élünk, egyáltalán életnek nevezhető-e. Merünk-e, tudunk-e, akarunk-e igazán élni? Vagy csak elvagyunk, elszenvedjük, elhalogatjuk, elmulasztjuk megélni az igazi életünket?

A halál élni tanít. Dávid és Imre halála élni tanít. Imre belehalt Dávid halálába. Abba, hogy ő, aki szinte mindent elért, amit nagyon akart, éppen azt nem tudta elérni, amit a legjobban akart: Dávid gyógyulását.

A halál figyelmeztet életünk végességére. Arra, hogy éljünk addig, ameddig élhetünk. Időben válasszuk ki és valósítsuk meg a lehető legjobb önmagunkat.

Dávid jól sáfárkodott a talentumaival. Tett azért, hogy igazi, teljes életet éljen. Sok minden belefért az ő 27 évébe. Talán több, mint másoknak nyolcvan évbe.  És elsősorban nem arra gondolok, hogy kitűnőre érettségizett, hogy angolból és franciából középfokú nyelvvizsgát tett, a Miskolci Egyetemen diplomát szerzett a politológia szakon, majd a CEU-n a történelem mesterszakon. Elvégzett egy-egy kurzust a jogi karon és a gazdaságtudományi karon. Nappali tagozatos hallgatója volt az Irodalomtudományi doktori iskolának.

Arra gondolok inkább, hogy szeretetteljes életet élt. Szeretett és szerették. Szerelmek, barátságok, jelentős emberi kapcsolatok. És alkotott. Barátaival gimnazista korukban megalapították a Müttö együttest. Dávid énekelt, basszusgitározott, dalszövegeket írt. És verseket, újságcikkeket, tanulmányokat, kutatási terveket, doktori programot. Írásait halála után két könyvben jelentettük meg. Az egyik a Soul Brother, mely a Szoba Kiadónál jelent meg. A másik a Köztes Európa, mely a Bíbor Kiadónál.

Dávid, ahogy az életével, úgy a halálával is arra biztat engem, arra biztat minket, hogy szeressük az életet. Ne mulasszuk el megélni a saját, egyszeri, megismételhetetlen életünket. Munkálkodjunk azon, hogy megvalósítsuk a lehető legjobb önmagunkat. Szeressünk! Alkossunk! Örüljünk! Éljünk!

Örüljünk most az Áll-a-tok együttes zenéjének. Emelkedjünk ki mindennapjaink nyomasztó gondjaiból. Foglalkozzunk az élet egyetlen igazi gondjával, feladatával: saját – egyéni és közös – életünk  emberhez méltóvá tételével. Örüljünk hát, szóljon a zene! Emlékezzünk így Dávidra.