PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

063544
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
67
73
286
773
63544

Az Ön IP címe: 18.233.111.242
2020-08-14 17:11

 

Demokrácia! Jogállam! Felelős ellenzék!

A demokrácia és a jogállam iránt elkötelezett ellenzék jogosnak fogadja el, legitimnek tekinti a választásokon győztes politikai erők hatalmát. Teszi ezt saját, jól felfogott érdekében is, hiszen ezzel alapozza meg, hogy amikor ő győz, akkor az ő hatalmát is legitimnek ismerje el az akkori ellenzék.

A demokrácia és a jogállam iránt elkötelezett ellenzék a választások közötti időszakban a saját politikai nézeteinek, értékeinek megfelelő döntési alternatívákat ajánl a felmerülő problémák megoldására. Olyan választási programot készít, ami a lehető legtöbb választó számára vonzó és meg is valósítható. Kiválasztja azokat az elkötelezett és alkalmas képviselőjelölteket, akik képesek a választók támogatását elnyerni. Vagyis a demokrácia és a jogállam iránt elkötelezett ellenzék a közjó, a közös jó megvalósulásáért tevékenykedik.

Milyen szomorú, amikor az ellenzék nem bízik abban, hogy demokratikus úton, a jogállamiság keretei között, azaz a választók többségének bizalmából győzhet, hatalomra juthat. Ilyenkor a belső támogatók megnyerésén munkálkodás helyett külső támogatók után néz. Olyan patrónust keres, amely képes kívülről nyomást gyakorolni a választókra. Elkeserítő, amikor az ellenzék a közjó elérésére törekvés helyett, a „minél rosszabb, annál jobb” elvének megvalósítását választja. Nem riad vissza attól sem, hogy a külső támogatóját arra vegye rá, hogy az pénzügyi megvonásokkal, negatív gazdasági intézkedésekkel az országban élők többségének a helyzetét rosszabbá tegye. Közjó helyett jöhet a közrossz. Ettől várja, hogy majd a többség rászavaz, mintegy erre kényszerül a külső szankciók, megvonások megszüntetése érdekében.

Az meg aztán végképp nevetséges és abszurd, hogy a kormányon lévőket vádolja demokrácia ellenességgel, a jogállamiság megsértésével. Az az ellenzék teszi ezt, amelynek tagjai nyilvánosan értekeznek arról, hogy mely társadalmi csoportok választói jogait kellene szerintük korlátozni. Azok papolnak demokráciáról, jogállamról, akik szívük szerint megvonnák az alapvető politikai jogokat a vidékiektől, az idősektől, meg egyáltalán bárkitől, aki nem rájuk szavaz. Olyan ellenzéki politikus szónokol demokráciáról, egymás megértésre és megegyezésre irányuló kommunikációról, és harsogja, hogy a 70 év nem nagy idő, akiknek történetesen éppen a nagyapja és annak elvtársai számolták fel a demokráciát és valósították meg a diktatúrát 70 éve Magyarországon. Nem gondolom, hogy a nagyapák és a nagymamák, az apák és az anyák bűneit, vagy akár a házastársakét, számon lehetne kérni hozzátartozóikon. De azt sem gondolom, hogy akiknek a rokonai, házastársai tevőleges részesei voltak a demokrácia eltiprásának, megcsúfolásának, akik évtizedeken át megakadályozták Magyarország EU-hoz csatlakozását, akik 70 éve politikai bűnöket követtek el, azok most önmaguktól eltelten kioktathassanak bennünket demokráciából, jogállamiságból, európaiságból és ők kérjenek rajtunk számon olyan valós, vagy vélt bűnöket, melyeket nem követtünk el, de még a hozzátartozóink sem követtek el. Sőt gyakran éppen az elszenvedői voltak. Nem akarom, hogy ők képzeljék jogosultnak magukat arra, hogy felelősségre vonhassanak 70 éve még meg sem született embereket azért, hogy bezzeg a magyarok nem vettek részt az EU-t kezdeményező nagyszerű emberek társaságában. Az beszél kenetteljesen az Európai Unió megalapozásának csodálatosságáról, akinek nagyapja és elvtársai a KGST-be meg a Varsói Szerződésbe kényszerítették Magyarországot és vasfüggönnyel „védték” minden nyugati hatástól. Akkoriban nálunk a kommunista vezetők az egymás megértésére és megegyezésre irányuló kommunikáció helyett, az idegen elnyomók árnyékában: kivégezték, börtönökbe zárták, kínozták, kitelepítették, vagyonuktól megfosztották vélt vagy valós ellenfeleiket, vagy akár korábbi elvtársaikat, szövetségeseiket. Az tetszeleg az igazi EU pártiság pózában, akinek pártelnöke, s egyben férje, ama, általuk „igazságbeszédnek” titulált beszédében elmondta, hogy mennyi trükkel tévesztették meg, vezették félre az EU-t az ő miniszterelnöksége idején. Igazi demokráciát ígér, akinek pártelnöke, s egyben férje, amikor saját pártján belül nem tudta demokratikus módon hatalmát megőrizni, habozás nélkül szakította szét a pártját, és most habozás nélkül akarja egykori pártját is saját hatalma alá gyűrni, nyíltan hirdetve, hogy nemcsak a Jobbikkal, de akár az ördöggel is szövetkezik a hatalomért. Ők akarnak demokráciát, jogállamot? Ők a felelős ellenzék? Mi meg szégyelljük magunkat? Vagy legalábbis kussoljunk, lehetőleg önként, mert ha nem, akkor majd jól kirekesztenek bennünket, megfosztanak alapvető jogainktól, lehetőségeinktől, persze kizárólag a jogállamiság, és demokrácia nevében. amelyekre szerintük mi annyira veszélyesek vagyunk…