PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

066874
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
90
76
679
1867
66874

Az Ön IP címe: 52.3.228.47
2020-09-20 20:42

 

Igen, március van! Igen, az Élet szent okokból élni akar. Határtalan az Élet. Ahogy Ady mondja. Így van, most igazán. De így volt 1976-ban, 1988-ban, meg szinte mindig. Ha szembe merünk nézni biológiai értelemben vett életünk határoltságával, akkor válhat igazán fontossá számunkra ama bizonyos határtalan Életnek a megismerése, megélése.
1976-ban a pécsi egyetem jogi karának aulájában ünnepeltük március 15-ét. Furmann Imre, aki akkor már csaknem egy éve a férjem volt, Ady Endrének A Tűz márciusa című versét mondta. Karján nemzeti színű vastag szalagot viselt. Még nem kezdődött meg az ünnepség, amikor egyik évfolyamtársam odajött hozzám, hogy szóljak Imrének, vegye le a karszalagot, mert baj lesz belőle, hiszen 56-ban viseltek ilyet a forradalmárok. Jóindulatúan és nem alaptalanul figyelmeztetett. Előző évben több egyetemistát bevittek a rendőrök március 15.én, mert a 48-as téren virágot tettek az emlékműre. Nem szóltam Imrének, hiába is szóltam volna neki, meg én sem akartam, hogy levegye. Hiszen „százszor többet merhettek, minthogy mertek” – ez is benne van a versben. Számomra a legszebben Imre mondta A Tűz márciusát. Akkor, ott, meg utána még sokszor.
1988 március 5-én Miskolcon, az Oszip István utca 1. szám alatti kétszobás lakásunkban alakult meg az országban először a Magyar Demokrata Fórum első helyi fóruma. Milyen kevesen hitték el, hogy határtalan az Élet, meg hogy százszorta többet merhetnének. Milyen fájdalmas lehet azoknak, akik nem hittek, akik nem mertek eljönni, utóbb szembesülni azzal, hogy az önmaguk szabadságáról, többre hivatottságáról alkotott önképük nagyon nem vág egybe akkori gyávaságukkal. S azt is tudhatjuk Adytól, hogy gyáva népnek nincs hazája. Persze belátom: volt ok a félelemre. „Biztos forrásból” származó hírekből „tudni” lehetett, hogy mindenkit letartóztatnak, aki eljön hozzánk. Meg többeket tényleg behívatott a munkahelyi főnökük azzal, hogy nem tudja garantálni az állásukat, ha eljönnek hozzánk. És persze utóbb megtudtuk azt is, hogy besúgóinkat külön dicséretben részesítették tartótisztjeik a sikeres bomlasztó aknamunkáért, amit azért végeztek, hogy minél kevesebben jöjjenek el hozzánk azon a március 5-én. Behatárolt életek, lelkeikben megbukott forradalmak. És mégis! Voltunk húszan. Eljöttek, akik legyőzték félelmeiket. Akik inkább hittek Ady biztató szavainak, mint a besúgók rémítgetéseinek. Megalakult az MDF miskolci fóruma. Furmann Imre, a férjem szervezte, vezette. Boldogság. Szabadság. Emberhez méltó élet. Igen, éreztük, megéltük: Március van, s határtalan az Élet.
Rá egy évre, 1989. március 15-én már nagyon sokan voltunk az ellenzéki felvonuláson, ünnepen. Imre a Petőfi szobornál beszélt. Látta, hogy közeleg a hivatalos ünneplők jóval kisebb csoportja. Békességre, nyugalomra intett. Mert az MDF „a nyugodt erő”. Ez persze később lett a jelszavuk. Szabadok lettünk lelkeinkben, akkor már sokan. Másokat meg fortélyos félelem igazgatott. Belülről határolt életek kora. Mikor nem kell már külső cenzor, hiszen „fejedben kopasz cenzor ül”. Na persze, mint utóbb kiderült, előző este még latolgatta a rendőri vezetés, hogy kiosszák-e az éles lőszert … Nem lőtt senki. Pofon sem csattant. 1990-ben szabad választásokat tartottak Magyarországon.
Aki sohasem vágyott határtalan Életre, akinek teljes figyelmét leköti biológiai léte, aki nem vágyott szabadságra, akit mindig jobban izgatott a vásárlás öröme, az nem érthet ebből semmit.
Mi meg lélegezzünk jó nagyot a márciusból. Élvezzük a határtalan Életet, s mindig emlékezzünk rá, hogy az Élet szent okokból élni akar. Éljünk hát!