PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

051034
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
58
122
326
363
51034

Az Ön IP címe: 3.234.214.113
2019-12-07 10:33

 

Választás, 2019. október 13.

Önkormányzati választásokra készülünk. A választás a demokrácia ünnepnapja. Milyen szomorú, hogy sokan csak azt várják, hogy végre túl legyünk rajta. Az ünnepnapok persze nem lehetnek igazán szépek azoknak, akiknek nem szépek a hétköznapjaik. Az élet nagy része hétköznapokból áll. A demokrácia lényege éppen az, hogy „mindennapi politikai életvitel”. Legalábbis, ha hiszünk Spinózának. Nemcsak kiemelt alkalmakkor lenne ideje a politizálásnak, hanem életünk vitelének természetes része lehetne az. Persze tudom, hogy Magyarországon a „politika” kifejezéshez sokaknak máig pejoratív értelmezés tapad. „Úri huncutság”, valami, ami messze a fejünk felett lebeg, olyasmi, amibe becsületes ember nem keveredik. Szomorú örökség. De leküzdhető. Mert a politika valójában a közös ügyeinkkel foglalkozás. A szó eredete szerint a polisz, a város, a település ügyeivel törődés.

Harminc éve, ha a demokrácia lényegéről beszéltem, akkor Bibóra hivatkozva azt hangsúlyoztam, hogy „demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni”. A diktatúrák, a totalitárius rendszerek árnyékában a demokráciához elsődlegesen arra van szükség, hogy ne féljünk. Ha már kiépültek a demokrácia intézményes keretei, akkor a demokrácia működése alapvetően azon múlik, hogy készek vagyunk-e mindennapi életünk részévé tenni, életvitelünkbe beépíteni a közös ügyeinkkel való foglalkozást. Ha ilyen értelemben demokraták vagyunk, akkor nemcsak a választások előtt kezdünk el tájékozódni, nemcsak a kampány idején szállunk be a ringbe, avagy kiabálunk a partvonalról, netán sopánkodunk, esetleg megbotránkozunk a hangos küzdelmen.

Mielőtt felháborodunk, mielőtt szidjuk az aktívan politizálókat, vagy akár magát a „demokráciát”, érdemes elgondolkodnunk, hogy mindennapjaink során mennyit törődünk mi, személy szerint a településünk közös ügyeivel. Mekkora részt vállalunk mi abban, hogy jobb legyen a közös életünk? Vagy legalább informálódunk? Tudjuk, hogy mi történik, illetve reálisan mi történhetne? Ahhoz, hogy ne legyünk a választási kampány idején demagógok által megtéveszthetőek: elegendő ismerettel kellene rendelkeznünk. Ígérni bármit lehet. De tudjuk-e, hogy aki ígér, s akik mögötte állnak, mennyire szokták betartani az ígéreteiket? Tudjuk-e, hogy mi az, ami az ostobák megtévesztésére gyártott ígéret-lufi, és mi a hiteles, felelős politikai ígéret, ami győzelem esetén számon kérhető.

A kisebb településeken élőknek több a mindennapi tapasztalatuk a falujuk, a városuk ügyeiről. Nagyobb eséllyel szóba állnak egymással, és olykor a közös ügyekre terelődik a szó. Kiderül, ki mire vágyik, mi lenne neki jó. Ha kiderül, hogy közös az álmunk, talán könnyebben neki vágunk a megvalósításának.

Ott, ahol az embereket teljes mértékben leköti személyes életük gondja, ahol nem állnak szóba egymással, az sem derül ki, hogy vannak mások is, akiknek pont az fáj, ami nekünk, akik ugyanazt szeretnék, amit mi. Akikkel összefoghatnánk, akikkel együtt tehetnénk magunkért, értünk. Marad a magány, az elkeseredés, vagy éppen az alap nélküli önteltség. És akinek életviteléhez, mindennapjaihoz nem tartozik hozzá a közös ügyekkel, a település ügyeivel való foglalkozás, a politizálás, az nem tudja örömmel várni a választásokat sem. Ha nem vagyunk demokraták, akkor nem tudunk különbséget tenni a fedezet nélkül ígérgetők, a hiteltelen handabandázók és a közösségükért, községükért, városukért megfontoltan cselekedni akarók között.

Tudjuk, a demokrácia nem tökéletes, de nem találtak ki eddig jobbat. Igen, már Arisztotelész felhívta figyelmünket a demokrácia két veszélyére. Az egyik az, hogy a szegényektől könnyű megvásárolni a szavazataikat. Nem feltétlenül konkrét lefizetéssel, hanem úgy, hogy olyan anyagi előnyöket ígérünk, amiket eleve képtelenség teljesíteni. A másik veszélyforrás a tudatlanság, mely a demagógoknak nyújt tág teret a nem elég információval rendelkezők megtévesztésére.

A demokrácia, mint egyetemes politikai életvitel. Élet-vitel. Visszük-a, alakítjuk-e életünket? Vagy csupán terheket cipelünk? Beletörődünk-e, hogy életünk nem más, mint nyomasztó gondok közötti evickélés? Szánunk-e időt annak végig gondolására, hogy mit szeretnénk, miként lenne igazán jó az életünk? Akarjuk-e, merjük-e irányítani, hogy honnan hová? Juthat rá idő. Már csak néhány óra és választhatunk. Még egy nap arra, hogy elgondolkodjunk, tájékozódjunk és válasszunk a ma még egyaránt lehetséges jövőink közül. Egyéni életünk gondjainak, terheinek egy része valójában közös gond, közös teher. Ahogy az örömök, az álmok is. Az ember, akár tetszik nekünk, akár nem: homo politicus. Közösségi lény, és ezért politizáló lény. A mi életünk vitelének is részévé válhat a politika, ebben a szép értelemben. Vagy legyintgethetünk, acsarkodhatunk, netán félhetünk. Erről is mi döntünk. Mert az ember: választó lény. Ma készüljünk, és holnap válasszunk megfontoltan, demokrataként.