PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

066867
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
83
76
672
1860
66867

Az Ön IP címe: 52.3.228.47
2020-09-20 20:23

 

Október 6. van. Az Aradi Vértanúkra emlékezünk. Nemrég hallottam egy kapcsolódó történetet. Az egyik magasrangú honvédtiszt Mezőnyékről (most Nyékládháza) származott. Őt nem végezték ki. Megszökött. Szerelmes volt, itthon várta fiatal felesége, jött haza, hozzá. Lóháton átúsztatott a Tiszán. Vizes ruhában fújta a hideg októberi szél. Tüdőgyulladás. Hazaért, de másnap meghalt. A nyéki temetőben van a sírja.

Hideglelős, szomorú történet. Kérdések sorát veti fel. Szabadság? Szerelem? Soha, semmiképp nem adatik meg nekünk? Avagy, ha már megadatott, ha megküzdöttünk értük és megéltük a szabadságot is, a szerelmet is, akkor nyugodt szívvel várhatjuk a halált? Meg hogy saját halálunk elől nem menekülhetünk.

Hogyan érdemes élni? Mi a jobb megoldás? Őrizni egészségünket, soha, semmiért nem kockáztatni, mindig a biztosra menni? Kerülni a stresszt, a konfliktusokat, az izgalmakat, az erős érzéseket, az indulatokat. Igen, így az orvostudomány mai állása szerint akár 120 évig is elélhetünk.

De mit jelent élni? Lélegzés, evés, alvás? Addig élünk, amíg ver a szívünk? Vagy addig, amíg szeretünk? Amíg van, amiért akár meg is halunk?

Vajon mit gondolnak ma az emberek az Aradi Vértanúkról? Hányan vélik úgy, hogy felesleges volt hőbörögniük, harcolniuk, mert ez lett a vége, leverték a szabadságharcot, őket meg kivégezték. Akkor meg: minek?

És hányan találják úgy, hogy ezek az emberek úgy éltek, ahogy élni érdemes. Volt ügy, melyben hittek, amiért tettek, s amiért vállalták a halált. Ezáltal vált a biológiai létezés emberhez méltó életté, s a haláluk így lett méltó halál. Ki, milyen következtetést von le mindebből a saját életére? Szabadság? Szerelem? Még ha belehalunk is? Hiszen úgyis meghalunk. De legalább úgy, hogy előtte éltünk. Vagy marad a „minek?”. Hiszen nem olyan rossz az, ami van. Ki lehet bírni. Meg amúgy is „mindeni így él”…

De nem! Másként is lehet! Éppen erre figyelmeztet az Aradi Vértanúk története, meg mindazoké, akik akkor, és azóta is: hisznek a szabadságban, hisznek a szerelemben, ezeket választják, tesznek megvalósulásukért, megélik, még ha belehalnak is. Ne őket sajnáljuk, ne őket sirassuk. Hanem magunk, ha nem merjük megélni a saját életünk.