PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

048078
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
15
22
37
603
48078

Az Ön IP címe: 3.226.243.130
2019-09-17 08:22

 

Az Ige testté vált. A Szellem anyaggá. Isten emberré lett. Megszületett Jézus.

Sokaknak nevetséges mese ez az egész. Mások egyenesen megbotránkoznak, hogy egy racionális, tudományokban jártas ember hogyan hihet benne.

Akadnak, akik azt kiáltják: „gyújtsuk fel a jászlat”, a betlehemit. És vannak, akik vegyülnek velük.

Melyik a nevetséges és megbotránkoztató?

Mi jelenti az emberhez méltó gondolkodást, az emberhez méltó viselkedést?

Az ember nemcsak testi létező, nemcsak matéria. Az ember szellemmel, lélekkel bíró lény. Vannak a biológiai szükségletein, késztetésein túlmutató ideái, céljai, álmai, eszményei, hitei, elköteleződései. Éppen ettől emberi. Ez különbözteti meg a többi élőlénytől. Lét és tudat. Anyag és szellem.

Az emberi világ nemcsak anyagi létezőkből áll, hanem szellemiekből is. Egyaránt fontosak. Sőt. Az emberi tevékenység céltételező, célokat megvalósító. Amit el akar érni, azt elgondolja előbb. Amit alkotni akar, annak képe a tudatában jelenik meg először.

Ahogyan Marx írta: az eszme is anyagi erővé válhat. Méghozzá az az eszme válik azzá, mely megragadja a tömegeket. És a tömegeket a radikális eszmék ragadják meg, azok, amik legégetőbb szükségleteiket juttatják kifejezésre.

Sötétben botorkálunk. Minden csupa homály. Hiányzik valami. Ha szűkölködünk, azt remélhetjük, hogyha majd bővelkedünk az anyagiakban, akkor megszűnik a hiányérzet, akkor boldogok leszünk. Ám a bővelkedők életéből is hiányzik valami. Nyugtalanító. Mi az, ami nincs, de kellene, hogy legyen? Talán a szabadság. Nem abban az értelemben, hogy bármit megtehetünk. Hanem úgy, hogy választhatunk, elköteleződhetünk, és ennek megfelelően élhetünk. Kiemelkedhetünk a materiális világ, a biológiai lét szintjéről. Másként élhetünk. Eszmék, hitek, álmok, távlatos célok által meghatározottan.

De annyi a feladat, a kihívás, a kényszerűség, a megoldásra váró probléma ebben a bennünket közvetlenül körülvevő világban is. Folyton rohanunk, tevékenykedünk, küszködünk és mégis mindig marad valami tennivaló holnapra is. Hogy jutna időnk, energiánk valami másra. Eszmék, ideák, álmok, célok, hitek.

Sötétben botorkálunk. Hiányzik valami. Égetően. Radikálisan. Kilépni, felemelkedni abból, ami van. Nem látszik a kiút. Fény kellene. Ami világosságot ad, melegséget. Szabadulást.

A fény születése. A szabadító eljövetele. Hogy lássunk. Meglássuk a saját utunk. Hogy legyen erőnk azon járni. Merjünk és tudjunk szeretni. Előbb a hit, aztán a megvalósulás. Megérteni és megteremteni. Tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Mert velünk van. Mert bennünk van.

Nélküle marad a didergető hideg. Az örökös hiány. Mi emelhet ki? Pótszerekkel próbálkozás. Alkohol, drog, örökös buli, öncélú hatalom, anyagiakban tobzódás. És?  Ideig-óráig. Mintha. Aztán az üresség.

Fény. Hit a jóban. Abban, hogy mi is jók, jobbak lehetünk. Hogy jobb lehet általunk a világ. Mert összetartozunk. Együtt alakíthatjuk a világunkat, az éltünket. Olyanná lesz a világ, olyanokká leszünk, amilyennek képzeljük, hisszük, tudjuk a világot, és benne magunk. Értelmezés. Közös értelemadás. Lehetséges a szeretet? Élhetünk boldogan? Van értelme életünknek? Újjá születhetünk? Ha nem hiszünk benne, akkor bizonyosan nem.

Ha hiszünk, akkor talán. Emlékszünk Platon barlanghasonlatára? Aki eddig sötétségben élt, az, ha kiszabadul a fényre, előbb azt hiszi, csak káprázat az egész. Ha ujjongva beszél róla a sötétségben lévőknek: kinevetik, megbotránkoznak rajta. Úgy vélik: elment az esze. Irracionálisnak találják.

Nehéz a sötétségből kijutni a világosságba. Nehéz a szabadulás. Kultúra, vallás, összefogás.

A félelmeket, a szorongást felválthatja az öröm. A magányt az összetartozás. Boldogan élhetnénk. Emberhez méltón.

Hiszünk? Nem hiszünk? Szeretünk? Félünk? Örülünk?