PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

041616
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
28
36
274
868
41616

Az Ön IP címe: 54.196.208.187
2019-03-25 11:47

 

Megújulás. Legnagyszerűbb képességünk. Embervoltunkból fakad. Szabadságunkból. Mert szabadok vagyunk. Mindig választhatunk. Nincs determinálva életünk. Nincs eleve eldöntve minden. Életünk alakulását nem határozzák meg teljes mértékben a tőlünk független erők. A jelen mindig különböző jövőket rejt magában. Ezek mindegyike egyaránt választható. Mi választunk. Persze többnyire nem tudatosak a választásaink. Általában úgy tesszük, amit teszünk, mintha nem is tehetnénk mást. A korábban sikeresnek bizonyult megoldások rögzülnek bennünk és szinte automatikusan vezérlik későbbi cselekvéseinket. Világértelmezési sémákat, életrecepteket követünk, melyeket kulturálisan átörökítve készen kapunk. Mindez jól működik, amíg nem változik körülöttünk a világ. Ám, ha változik a világ, akkor mi is változni kényszerülünk. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem folytatható úgy az életünk, ahogy eddig éltünk, akkor muszáj változtatni. Vagy lehet az is, hogy egyszer csak eleged lesz az egészből és úgy döntesz, hogy ez így nem mehet tovább. Változtatni akarsz.

De tudunk-e változtatni? Képesek vagyunk-e a változásra? Mit jelent a változás?

Mi a megújulás? Adott egy helyzet. Valamilyen a világ. Valamilyenek vagyunk benne mi. Megy a verkli. Mindig ez, mindig így. Azt hisszük, csak így lehet. Aztán meg mégse. Így már nem mehet tovább. Akkor? Vége? Ennyi volt?  Nem. Mindig van tovább. A jelen mindig különböző lehetséges jövőket rejt magában. Különböző utak nyílnak a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekből is. Diktatúrák. Megszállások. Katasztrófák. Az egyéni élet tragédiái. És még ilyenkor is. Bárhonnan, bármikor.

Miként? Először is szembe nézni azzal, ami van. Pontosan ismerni a helyzetet. Önismeret. Társadalmi önismeret. Ennek biztosítója lehet a társadalomkutatás, a szociológia. Feltárni azt, ami van. Tükröt tartani. Igen, mert amiben benne vagyunk, azt nem látjuk mindig jól. Életvilágunkba zártan élünk. Kell a tükör. A jó tükör, a társadalomkutatás, nemcsak azt mutatja meg, hogy most mi van, hanem a jelenben rejlő lehetőségeket, a választható utakat is.

Világosan látni, hogy mi van, és mi lehet. Aztán választani. Eldönteni, hogy mit akarunk. Kiválasztani az egyik lehetséges jövőt. Elköteleződni egy cél iránt. Együtt, közösen. Aztán megvalósítani. Ez maga a megújulás. Így lehetséges.

Mondhatjuk akár úgy, hogy társadalmi innováció. Az innováció divatos kifejezés. Többnyire műszaki találmányok gyakorlati megvalósítását értik rajta. Pedig az innováció, a megújulás vonatkozhat emberi kapcsolatainkra, személyes életünkre is. Talán itt van, itt lenne a legnagyobb szükség a megújulásunkra.

Innováció=anticipáció+participáció. A megújuláshoz ki kell tűzni a jelenen túlmutató jövőbeli célt, és azt, az érintettek részvételével, együtt megvalósítani.

A Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ célja, hogy kutatásaival feltárja a jelent, a jelenben rejlő lehetséges jövőket és segítse a megújulást, a választott célnak az érintettek általi, közös megvalósítását.

Igen, szeretnénk inspirálni és segíteni azt, hogy a jobb, a boldogabb életünkért cselekedjünk minél többen együtt, értünk.

A kereszt(y)én hitűeket erre buzdítja vallásuk is. Ma Miskolcon a Csabai-kapui Református Gyülekezetben Gecse Attila lelkész életünk megújulásának lehetőségére hívta fel a figyelmet, erre biztatott. Az advent az önvizsgálat, a tükörbe nézés időszaka. Szembesülhetünk azzal, ami van, végig gondolhatjuk, hogy mi lehet. Választhatunk. Közeleg a születés ünnepe. Közeleg újjászületésünk lehetséges ideje. Várakozhatunk. Készülődhetünk.