PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

046237
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
56
28
84
987
46237

Az Ön IP címe: 34.201.121.213
2019-07-23 16:09

 

Három éve írtam és osztottam meg a facebookon az alábbiakat. Eltelt három év. Mennyi változás. Akkor a Miskolci Egyetemen tanítottam. Akkor Hernádpetriben Triplaszaltóra biztattuk az embereket. Az Avason tanodás gyerekekkel Négyszögletű Kerekerdőként jártuk be a lakótelepet, fotóztunk, beszélgettünk, játszottunk. A belvárosi Szülők klubjában életünk fontos kérdéseit vitattuk meg. Önkéntesek voltunk Lyukóban. Szerveztük, működtettük a Mentakört, előadásokat tartottam az Erzsébetfürdő Kupolájában. Hol Ongára, hol Bükkszentkeresztre, Sajóvámosra ment a Menta. Szerettem akkori életemet.

Szeretem a mostanit is. Presbiter vagyok a Csabai kapui gyülekezetben és tiszteletbeli presbiter az újcsanálosiban. A Miskolci Egytemen Cseh Tamás klubot vezetek, a Nyékládházi Szabadegyetemen Imre írásaiból olvasok. Megalapítottam a Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ Kft-t, melynek ügyvezetője vagyok. Ez most a legfontosabb választásom és cselekvésem.

Igen, úgy látom ma is, ahogy három éve: választhatunk. Választhatjuk Jézus útjának követését, a végtelen szeretetet. Elhihetjük, hogy csodálatos életre vagyunk hivatottak és felhatalmazottak. Szerethetünk. Akkor is, ha a körülöttünk lévők minden erőfeszítésükkel azon vannak, hogy ne hagyják megszületni a szívükben a szeretet, ne hagyják ott otthonra találni. Akkor is, ha kiűzik, kirekesztik. Akkor is, ha látszólag nekünk is erre lenne meg minden okunk. Hiszen annyi rossz ért már… De mégis. Várakozhatunk szeretettel a szeretetre. Készülhetünk rá. Beteljesíthetjük.

Advent. Várakozás. Készülődés. Mire is? Jézus születésére. Jézus az örökkévaló szeretet, a végtelen szeretet. A mi szívünkben akar megszületni és otthonra találni. Választhatjuk őt, ezt a világot, és persze másokat, más lehetséges világokat is választhatunk. Annyi mindent és annyi mindenkit lehet várni, lehet készülődni a fogadásukra. Döntenünk kell. Ha Jézust, és az általa megjelenített végtelen szeretetet választjuk, akkor az ő fogadására készülődünk ezekben a hetekben. Főként önvizsgálattal. Tükröt tart elénk ez az idő. Végig gondolhatjuk, hogy kik vagyunk, hol tartunk és hová szeretnénk jutni. A jézusi szeretet utat mutat, mintát ad az embertársainkhoz, a feladatainkhoz és a világhoz való viszonyulásra. Jézus azért akar megszületni és otthonra lelni a mi szívünkben, hogy szeretetközösségre biztasson, bátorítson. A számunkra fontos ember, a választott hivatás, a jobb világ szenvedélyes szeretetére.

Két nappal ezelőtt egy beszélgetés során megkérdezték, hogy mi jelentette számomra az elmúlt években a legnagyobb sikert és a legnagyobb kudarcot. Mondtam rá valami felszíneset, de aztán hosszan elgondolkodtam. Arra jutottam, hogy nekem mindig az volt a legnagyobb siker, a legnagyobb öröm, amikor egy másik emberrel kölcsönösen behatolunk egymás világába és otthonosan érezzük magunkat ott. Új, közös szárnyaink lesznek. Épületszárnyaink, ha a lelkünket várnak képzeljük. Közös, fényes, tágas termeink. Vagy szédületes magasságokba röpítő madárszárnyaink. Az örömhír (evangélium) az, hogy bármelyikünk szívében, életében megszülethet ez a csoda. Hinnünk kell benne és elég bátornak lennünk, hogy őt válasszuk, őt várjuk, az ő fogadására készülődjünk. Életem kudarcai, talán mondhatom így: életünk kudarcai mindig abból fakadnak, ha kishitűek vagyunk, ha nem hisszük el, hogy csodálatos életre vagyunk hivatottak és felhatalmazottak. Ha nem merünk magasba repülni, nem merjük megtenni azt, ami a legfontosabb feladatunk az életünkben. Ilyenkor marad a pótszerek nyújtotta talmi szédület, a silány csillogás, az öncsalás és mások becsapása. Marad a szenvedés, az önsajnálat, "az élet túl nehéz" nyomasztó élménye. Az advent, sőt a Karácsony is lesilányodhat az üzletekben ajándékok utáni rohangálássá, pénzköltéssé, ajtódíszek és világító őzikék közötti választássá, hogy majd a csicsásan megterített asztalról elfogyasztott sokfogásos karácsonyi vacsora után hullafáradtan, szomorúan zuhanjunk ágyba és másra se vágyakozzunk, minthogy kialudjuk Advent és Karácsony fáradalmait. Az ünnepnapok, miként a hétköznapok, és maga az élet, egyaránt lehetnek örömmel teltek vagy kudarcosak, szomorúak. Öröm vagy szomorúság. Végtelen szeretet vagy annak silány utánzata. Kit engedünk be a szívünkbe? Ma még választhatunk.

Készülődjünk! Szeretetközösségre. Közös, fényes termek építésére, ahol jó együtt. Fényes szárnyakon emelkedjünk ki a kicsinyességek világából, gyűjtsünk bátorságot a szárnyalásra. Erre biztatom magam, magunk. És Ti? Mire biztatjátok magatokat, szeretteiteket, vagy esetleg engem? Mire várakoztok? Mire készültök? Advent idén is közeleg, és bizonyára lesz Karácsony. Megszületik. Bennünk? Általunk? Mi van, ha rajtunk múlik?