PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

102193
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
51
57
289
1245
102193

Az Ön IP címe: 44.192.47.87
2022-06-25 19:34

Köszöntelek a világomban. Örülök, hogy beléptél. Nézz körül. Ha meghívsz és beengedsz, én is bepillantok a Te világodba.

Tudom, hogy minden ember egy külön világ. Rácsodálkozhatunk egymásra, elgondolkodhatunk. Megérthetjük egymást. Néhány dologban akár megegyezhetünk.

Mivel a világ értelmezés útján épül föl, ha együtt újra értelmezzük, ezzel megújíthatjuk a világot. Teremthetünk egy közös világot, melyben jobb lehet az életünk. Álljunk szóba egymással! Éljünk igazán.

 

Életünk egyik nagy feladata az önépítés. Megtalálni és megalkotni magunkat. Mindenkinek vannak csak rá jellemző képességei, adottságai, lehetőségei. Kapunk talentumokat, amikkel sáfárkodhatunk. Hatnak ránk a körülmények, mindaz, ami megtörténik velünk. Ám vannak választási lehetőségeink, választhatunk, sőt, választanunk kell. Az autentikus élet a bennünk rejlő világnak a kiteljesítése, megmutatása, gyümölcsöztetése.

Hoztam néhány fontos döntést. Szociológus akartam lenni és az lettem, jogászként, filozófia szakos diplomával. Feleségül mentem Imréhez és mellette részese lehettem a rendszerváltásnak. Bízok és biztatok. Szerettem volna a lehető legtöbbet megélni. Persze a jó dolgokra gondoltam. Elég sok mindent megéltem, jót is, rosszat is. Nem panaszkodhatom. Gyűlölöm az önsajnálatot, az önfeladást, a tehetetlenséget, az élet elhalogatását.

Szeretek élni és nem értem azokat, akik nem mernek, nem akarnak jól élni. Próbáltam és próbálok értelmet adni az életemnek. A legfontosabb, a legjobb az számomra, hogy volt és van néhány szempár, melyekben olyannak látom magam, amilyenné válni szeretnék. Szeretném jobbá tenni a világot. Azt hiszem, hogy a világ jobbá tételét érdemes önmagunk jobbá tételével, a lehető legjobb önmagunk megvalósításával kezdeni. Próbálkozom.

Ezeket mondtam a Furmann Dávid emlékkoncerten, Sajósenyén, az Áll-a-tok koncert előtt

Örülök, hogy itt vagytok. Köszönöm. Köszönöm az Áll-a-tok együttesnek, akik megajándékoznak zenéjükkel. Vezetőjükkel: Almássy Sándor sebészfőorvossal osztálytársak voltunk a Földes gimnáziumban. Énekesük: Bányai Kriszta, jogász, politológus, tudományos kutató. Tőle tanult gitározni Dávid. ő általánosba járt, Kriszta gimnáziumba. Úgy volt, hogy angolra tanítja, meg gitárra. A Dávid szobájából én csak gitárpengetést hallottam. Gondoltam nem baj, így is jó. Eltelt egy év és Dávid felvételizett a Földesbe, emelt szintű angolra. Felvették. Pedig német tagozatos osztályba járt. Szóval Krisztának az angol tanítása mégis hatékony volt. Amikor Kriszta már egyetemre járt, egy-egy tárgy erejéig tanította Imre is, én is. Amikor meg Dávid járt a politológia szakra, akkor Kriszta tanította ott is. Így kötődünk mi egymáshoz.

Köszönöm a Furmann Dávid alapítvány Alapítványnak, a mai est szervezőjének. Bujdos Attilának, az alapítvány kuratóriuma elnökének.

Köszönöm a segítséget Takács Istvánnak, Sajósenye polgármesterének sé munkatársainak.

És szeretném megköszönni annak, aki miatt eljutottam Sajósenyére. Édesapámnak, Dr. Pankucsi Albertnek, aki már rég nincs közöttünk. Tíz éves voltam, amikor Sajóvámos körzetiorvosa lett, körzetéhez tartozott Sajósenye és Sajópálfala. 17 éves koromig laktunk Vámoson. Életem meghatározó évei. Azóta a világ közepe számomra ez a vidék.

Köszönöm Édesanyámnak, aki a sajóvámosi iskolában volt tanítónő, aki 91 évében jár, most lábadozik a tüdőgyulladásból. Vele jártam először itt Sajósenyén Jakubcsák tanítónéniéknél.

Most Dávidra emlékezünk. Dávid 16 éve meghalt, 27 évesen. Ennek a koncertnek a szervezése közben többen elmondták, hogy mennyire sajnálnak, milyen rettenetes lehet nekem.

Szeretném elmondani, ha mérleget kellene készítenem, hogy Dáviddal kapcsolatban a fájdalom és a szomorúság nagyobb bennem vagy a boldogság és az öröm, akkor egyértelműen a boldogság és az öröm. Azért, mert megszületett, lett, és olyan lett amilyen lett. Ez jóval erősebb, mint az elvesztése miatti bánat.

Igen, a 27 év nagyon rövid idő. Ám az életet nemcsak évekkel lehet mérni. Hanem azzal, hogy igazán élünk-e, emberhez méltóan, autentikusan. Imre csodálkozott azon, hogy az emberek milyen sokat foglalkoznak azzal, hogy van-e élet a halál után, és milyen keveset azzal, hogy van-e élet a halál előtt. Vagyis, hogy az, ahogyan élünk, egyáltalán életnek nevezhető-e. Merünk-e, tudunk-e, akarunk-e igazán élni? Vagy csak elvagyunk, elszenvedjük, elhalogatjuk, elmulasztjuk megélni az igazi életünket?

A halál élni tanít. Dávid és Imre halála élni tanít. Imre belehalt Dávid halálába. Abba, hogy ő, aki szinte mindent elért, amit nagyon akart, éppen azt nem tudta elérni, amit a legjobban akart: Dávid gyógyulását.

A halál figyelmeztet életünk végességére. Arra, hogy éljünk addig, ameddig élhetünk. Időben válasszuk ki és valósítsuk meg a lehető legjobb önmagunkat.

Dávid jól sáfárkodott a talentumaival. Tett azért, hogy igazi, teljes életet éljen. Sok minden belefért az ő 27 évébe. Talán több, mint másoknak nyolcvan évbe.  És elsősorban nem arra gondolok, hogy kitűnőre érettségizett, hogy angolból és franciából középfokú nyelvvizsgát tett, a Miskolci Egyetemen diplomát szerzett a politológia szakon, majd a CEU-n a történelem mesterszakon. Elvégzett egy-egy kurzust a jogi karon és a gazdaságtudományi karon. Nappali tagozatos hallgatója volt az Irodalomtudományi doktori iskolának.

Arra gondolok inkább, hogy szeretetteljes életet élt. Szeretett és szerették. Szerelmek, barátságok, jelentős emberi kapcsolatok. És alkotott. Barátaival gimnazista korukban megalapították a Müttö együttest. Dávid énekelt, basszusgitározott, dalszövegeket írt. És verseket, újságcikkeket, tanulmányokat, kutatási terveket, doktori programot. Írásait halála után két könyvben jelentettük meg. Az egyik a Soul Brother, mely a Szoba Kiadónál jelent meg. A másik a Köztes Európa, mely a Bíbor Kiadónál.

Dávid, ahogy az életével, úgy a halálával is arra biztat engem, arra biztat minket, hogy szeressük az életet. Ne mulasszuk el megélni a saját, egyszeri, megismételhetetlen életünket. Munkálkodjunk azon, hogy megvalósítsuk a lehető legjobb önmagunkat. Szeressünk! Alkossunk! Örüljünk! Éljünk!

Örüljünk most az Áll-a-tok együttes zenéjének. Emelkedjünk ki mindennapjaink nyomasztó gondjaiból. Foglalkozzunk az élet egyetlen igazi gondjával, feladatával: saját – egyéni és közös – életünk  emberhez méltóvá tételével. Örüljünk hát, szóljon a zene! Emlékezzünk így Dávidra.

A megyei napilapban jelent meg ez az írás, Bujdos Attila írta.

Furmann Dávid (1979–2006) politológus volt. Szerteágazó érdeklődésére jellemző volt, hogy rövid élete alatt számos területen kipróbálta magát: gimnazista barátaival alapította meg a Müttö együttest (hamarosan ez a formációi is fellép Sajósenyén, zenésztársuk emlékére. Gitározni Bányai Kriszta tanította, aki ma az Áll-a-tok-zenekar énekese). 

Választott szakmáján, a társadalomtudományon kívül érdekelte az irodalom, az újságírás is, ebbéli tehetségét a Miskolci Egyetem lapjánál, a MERt-nél mutatta meg. 

Dalszövegeit, verseit, esszéit, politikatudományi tanulmányait, cikkeit a Soul Brother és a Köztes Európa című kötetek tartalmazzák. Az előbbi könyvet a Szoba Kiadó, utóbbit a Bíbor Kiadó adta közre. 

A Furmann Dávid-emlékkoncerten, szombaton Sajósenyén, a Fiatalok Háza előtt az Áll-a-tok együttes lépett fel. 

Furmann Dávid 27 évet élt – ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett a szombati koncert előtt édesanyja, Pankucsi Márta jogász-szociológus, hogy mennyi minden belefért Dávid rövid, mégis teljes életébe. Az ő példáját ajánlotta: az élet egyszeri, megismételhetetlen – használjuk jól az időt, merjük vállalni az életet.

Az emlékkoncertet a Furmann Dávid Alapítvány hirdette meg, a rendezvény szervezésében a sajósenyei önkormányzat és Takács István polgármester nyújtott segítséget.

Dávid és a zene

Furmann Dávid emlékkoncerteket szervezek. Ezekre hívogatok. De vajon ismerik-e Dávidot? Valószínű, hogy itteni ismerőseim között is vannak, akik nem ismerik, vagy  csak alig.

Dávid 1979-ben született és 2006-ban halt meg. 27 évet élt. Milyen rövid idő. Mégis, mennyi minden belefért. Szeretnék történeteket mesélni róla, melyek bizonyosan többet mondanak, mint az olyan adatok, hogy kitűnőre érettségizett a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban. Vagy hogy német tagozatos osztályba járt általánosban. Angolból és franciából középfokú nyelvvizsgát tett. Filmrendező akart lenni. Elsőre nem vették fel, többet nem jelentkezett. Diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen a politológia szakon, majd a CEU történelem mester szakán. Elvégzett egy-egy kurzust a jogi karon és a gazdaságtudományi karon. A Miskolci Egyetem Irodalomtudományi  Doktori Iskolájának nappali tagozatos hallgatója volt. Játszott a gimnázium színjátszó körének tagjaként. Gimnazistaként barátaival megalapították a Müttö együttest. Versével második lett a Földes tehetségkutató versenyén. Politológus hallgatóként rendszeresen írt a Miskolci Egyetem lapjába, a MERT-be.   

De vannak fontosabb dolgok. Jellemzőbbek. Például: Dávid és a zene. A Dobó Katica bölcsödébe járt. Egyik délután, mikor mentem érte, a gondozónő azzal fogadott, hogy képzeljem, altatási időben hallja, hogy valaki skálázik. Dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó. Felnőtt nincs a közelben. Valamelyik bölcsis lenne? Igen, Dávid skálázott. Még a szívem alatt hordtam, amikor orgonakoncerten észrevettem, hogy mennyire élvezi a zenét. Folyamatosan lubickolt, mozgott, táncolt. Később az esték állandó része lett a dalolás. Imre volt a nótafa. Gyakran átírta a szövegeket. Például „Csaba Viki bőszoknyája”, „Nyéken, Nyéken, sej, a nyékládházi réten”. „csanálosi dombtetőn”. Így került sorra Furmann nagyapa kedvenc nótája, a „száz szál gyertyát, száz ice bort” is. Dávid két éves lehetett, amikor zsúfolt buszon utaztunk haza, az avasi lakótelepre. Dávid az ölemben ült és egyszercsak rázendített, hogy „száz szál gyertyát, száz ice bort”. Jó hangosan. A sok mogorva ember döbbenten nézett ránk. Aztán sorra elmosolyodtak. És Dávid boldogan énekelt. Ahogy 5 évesen Pécsen, a Nádor kávéházban. Imre barátaival ültünk ott. Szóba került a közös kedvenc: Cseh Tamás, akit a pécsi egyetemi évek során ismertünk és szerettünk meg. Ott tanultunk meg „csehtamásul”, ott vált anyanyelvünkké. Később ebben nőtt fel Dávid. A Nádorban a barátok döbbenetére sorra énekelte a dalokat. Istenem, milyen büszkén dalolta bele a világba, hogy „hátam mögött almafák, én vagyok az ifjúság”. A dalok, a zene Dávid életének fontos részévé váltak, és azok is maradtak. Erről majd többet is.

Dávid és a zene

Furmann Dávid emlékkoncerteket szervezek. Ezekre hívogatok. De vajon ismerik-e Dávidot? Valószínű, hogy itteni ismerőseim között is vannak, akik nem ismerik, vagy  csak alig.

Dávid 1979-ben született és 2006-ban halt meg. 27 évet élt. Milyen rövid idő. Mégis, mennyi minden belefért. Szeretnék történeteket mesélni róla, melyek bizonyosan többet mondanak, mint az olyan adatok, hogy kitűnőre érettségizett a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban. Vagy hogy német tagozatos osztályba járt általánosban. Angolból és franciából középfokú nyelvvizsgát tett. Filmrendező akart lenni. Elsőre nem vették fel, többet nem jelentkezett. Diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen a politológia szakon, majd a CEU történelem mester szakán. Elvégzett egy-egy kurzust a jogi karon és a gazdaságtudományi karon. A Miskolci Egyetem Irodalomtudományi  Doktori Iskolájának nappali tagozatos hallgatója volt. Játszott a gimnázium színjátszó körének tagjaként. Gimnazistaként barátaival megalapították a Müttö együttest. Versével második lett a Földes tehetségkutató versenyén. Politológus hallgatóként rendszeresen írt a Miskolci Egyetem lapjába, a MERT-be.   

De vannak fontosabb dolgok. Jellemzőbbek. Például: Dávid és a zene. A Dobó Katica bölcsödébe járt. Egyik délután, mikor mentem érte, a gondozónő azzal fogadott, hogy képzeljem, altatási időben hallja, hogy valaki skálázik. Dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó. Felnőtt nincs a közelben. Valamelyik bölcsis lenne? Igen, Dávid skálázott. Még a szívem alatt hordtam, amikor orgonakoncerten észrevettem, hogy mennyire élvezi a zenét. Folyamatosan lubickolt, mozgott, táncolt. Később az esték állandó része lett a dalolás. Imre volt a nótafa. Gyakran átírta a szövegeket. Például „Csaba Viki bőszoknyája”, „Nyéken, Nyéken, sej, a nyékládházi réten”. „csanálosi dombtetőn”. Így került sorra Furmann nagyapa kedvenc nótája, a „száz szál gyertyát, száz ice bort” is. Dávid két éves lehetett, amikor zsúfolt buszon utaztunk haza, az avasi lakótelepre. Dávid az ölemben ült és egyszercsak rázendített, hogy „száz szál gyertyát, száz ice bort”. Jó hangosan. A sok mogorva ember döbbenten nézett ránk. Aztán sorra elmosolyodtak. És Dávid boldogan énekelt. Ahogy 5 évesen Pécsen, a Nádor kávéházban. Imre barátaival ültünk ott. Szóba került a közös kedvenc: Cseh Tamás, akit a pécsi egyetemi évek során ismertünk és szerettünk meg. Ott tanultunk meg „csehtamásul”, ott vált anyanyelvünkké. Később ebben nőtt fel Dávid. A Nádorban a barátok döbbenetére sorra énekelte a dalokat. Istenem, milyen büszkén dalolta bele a világba, hogy „hátam mögött almafák, én vagyok az ifjúság”. A dalok, a zene Dávid életének fontos részévé váltak, és azok is maradtak. Erről majd többet is.

2010. május 27-én halt meg a férjem: Furmann Imre. Még nem volt 59 éves. Azt mondta, hogy a rendszerváltás évei legalább duplán számítanak neki. Lelkesedett és lelkesített. Sokat tett. Alig aludt, alig evett. Mindig úton volt. Ment, ahová hívták. Ment, mert hitte, hogy dolga van. Feladata. Küldetése. Lelkesített. Lelket öntött az emberekbe. Küzdött a lelketlenség ellen. Sok volt a félelem, az aggodalom. Nem ok nélkül. De ő erősen hitt a szabadság lehetőségében. Abban, hogy eljött a változás ideje. Bár még az általános legyintgetés idejét éltük. Mindenki másra vágyott. Mindenki mást akart. De a legtöbben úgy vélték: úgyse lehet. Diktatúra volt. Totális uralom. Itt állomásoztak a szovjet csapatok. Pártállam. A pártvezetés korlátlannak tűnő uralma. Az 56-os forradalom vérbe fojtásának, kegyetlen megtorlásának emléke. Egzisztenciális kiszolgáltatottság. Besúgók, lehallgatók, és az ő jelentéseiken csámcsogó, utolsó erejükig tiltó, rémítgető, intézkedő hatalmasok.
Hiszem, mert megtapasztaltam, hogy Imre sokaknak adott erőt. Segített legyőzni a lelkeinkbe betelepített félelmeket. Sokan követték akkor, sokan jöttek a hívó szavára. Eleinte hozzánk, a lakásunkba. Aztán a mozgalomba, a Magyar Demokrata Fórumba, mely utóbb párttá lett. Megtörtént a rendszerváltás. Győzött az MDF. Imre akkoriban általános alelnöke volt. Az elnök: Antall József, miniszterelnökként. Ám Imre számára a pártpolitizálás addig volt fontos, amíg az általa legfontosabb célok nem teljesültek. Amikor kivonultak végre a szovjet csapatok, amikor a diktatúra helyett demokrácia lett, állami redisztribúció helyett piacgazdaság, önkényuralom helyett jogállam, akkor Imre abba hagyta a direkt politizálást. Más módon, más eszközökkel küzdött tovább azért, hogy minél több ember élhessen emberhez méltó életet. Verseket, esszéket írt, jogvédelemmel foglalkozott. Ment tovább a maga útján. Szabadon. Szinte mindent elért, amit nagyon akart. Azt viszont nem érte el, amit a legjobban akart: Dávid gyógyulását. Imre Dávid halálába halt bele. Pünkösd harmadnapján. Pünkösd a Szentlélek kiáramlásának ünnepe. A bizonyosságé, hogy lehet feltámadás, megtörténhet a csoda. Megváltottak vagyunk. Megújulhatunk. Jutott belénk a Szentlélek erejéből. Bennünk rejlik a csoda. Csak hinnünk kell és cselekednünk. Imre erre tanított, erre adott mintát az életével. És a halálával is. Közeleg Pünkösd. Készülhetünk rá. Emlékezhetünk Imrére. Mert volt nekünk. Van.

Zenélő kert

Furmann Dávid emlékkoncert a Máriássy kúria kertjében, Sajósenyén. Az első június 11-én (szombaton) 18 órától. Fellép: az „Áll a tok” együttes. Vezetőjük: Almássy Sándor sebész főorvos, osztálytársam volt a Földesben. Énekesük: Bányai Kriszta, jogász, politológus, tudományos kutató. Ő tanította Dávidot gitározni. Meg angolul. Később pedig a politológia szakon. Mi meg Krisztát tanítottuk az egyetemen, Imre is, én is. Szóval sok szálon kötődünk. És ami a lényeg: nagyon jó zenét játszanak. Júliusban fellép - az amúgy több mint 20 éve megszűnt -  Müttö együttes, Dávid régi zenekara, amiben Dávid énekelt, basszusgitározott, dalszövegeket írt. Az emlékkoncertek szervezője a Furmann Dávid Alapítvány. A koncertek előtt, közben, utána: emlékeket idézünk. Ha van kedved, gyere el. Vár a zenélő kert. Várlak. Várunk.