PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

046218
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
37
28
65
968
46218

Az Ön IP címe: 34.201.121.213
2019-07-23 15:25

Köszöntelek a világomban. Örülök, hogy beléptél. Nézz körül. Ha meghívsz és beengedsz, én is bepillantok a Te világodba.

Tudom, hogy minden ember egy külön világ. Rácsodálkozhatunk egymásra, elgondolkodhatunk. Megérthetjük egymást. Néhány dologban akár megegyezhetünk.

Mivel a világ értelmezés útján épül föl, ha együtt újra értelmezzük, ezzel megújíthatjuk a világot. Teremthetünk egy közös világot, melyben jobb lehet az életünk. Álljunk szóba egymással! Éljünk igazán.

 

Életünk egyik nagy feladata az önépítés. Megtalálni és megalkotni magunkat. Mindenkinek vannak csak rá jellemző képességei, adottságai, lehetőségei. Kapunk talentumokat, amikkel sáfárkodhatunk. Hatnak ránk a körülmények, mindaz, ami megtörténik velünk. Ám vannak választási lehetőségeink, választhatunk, sőt, választanunk kell. Az autentikus élet a bennünk rejlő világnak a kiteljesítése, megmutatása, gyümölcsöztetése.

Hoztam néhány fontos döntést. Szociológus akartam lenni és az lettem, jogászként, filozófia szakos diplomával. Feleségül mentem Imréhez és mellette részese lehettem a rendszerváltásnak. Bízok és biztatok. Szerettem volna a lehető legtöbbet megélni. Persze a jó dolgokra gondoltam. Elég sok mindent megéltem, jót is, rosszat is. Nem panaszkodhatom. Gyűlölöm az önsajnálatot, az önfeladást, a tehetetlenséget, az élet elhalogatását.

Szeretek élni és nem értem azokat, akik nem mernek, nem akarnak jól élni. Próbáltam és próbálok értelmet adni az életemnek. A legfontosabb, a legjobb az számomra, hogy volt és van néhány szempár, melyekben olyannak látom magam, amilyenné válni szeretnék. Szeretném jobbá tenni a világot. Azt hiszem, hogy a világ jobbá tételét érdemes önmagunk jobbá tételével, a lehető legjobb önmagunk megvalósításával kezdeni. Próbálkozom.

FuDáTI Sajósenyén

 

Vettem egy házat. Pontosabban egy kúriát. Miskolctól 15 km-re, Sajósenyén. 500 lakosú falu. A Máriássy család kúriája volt, a 18. század végén építtették.

Minek nekem? Mert „kell egy hely”. Ezzel a címmel írt sorozatot az egyetemi lapban Dávid, a Fiunk. Igen, kell egy hely, ami Dávid emlékét őrzi. Egy évig kerestem a méltó helyet, ahol a Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ működhet. Azt tudtam, hogy falun kell lennie, méghozzá itt: északkeleten. Mivel nekem Sajóvámos a világ közepe, soká itt keresgéltem. Dehát Senye csak két kilométerre van innen, és szintén Édesapám körzetéhez tartozott, ő gyógyította ott is a betegeket. A gyerekek is Vámosra jártak Senyéről iskolába, oda, ahol az Édesanyám tanított, és ahová én is jártam két évig. Egykori osztálytársam, a mostani polgármester mutatta meg a falu közepén álló, éppen eladó kúriát. Első látásra megdobbant a szívem. Igen, ez méltó lehetne.

Már az enyém, legalábbis háromnegyede. A többi az Önkormányzaté. Így akartam, maradjon tulajdonos a község is. A Pesten élő leszármazottaknak, akiktől a felerészt vettem, megígértem, hogy kialakítok egy emlékszobát, ahol a Máriássy család és Sajósenye emlékeit gyűjtöm, őrzöm, megmutatom.

A ház előtt áll egy hársfa. öt méter az átmérője, Rákóczi fája. Szeretnék hársfaillatban elaludni, arra ébredni. A kertben kör alakban állnak a fák. Zöld fakerítés, fakapu. Az udvaron kerekes kút. A szobák boltívesek. Vastagak a falak. Műemlékvédelem alatt áll az épület. A földszinti rész központi fűtéses, fürdőszobás. Még az eredetiek a hajópadlók. Van félemeleti rész. Alatta az alagsorban volt a konyha, a kamra. A konyhában a hatalmas régi vastűzhely. Az egész ház alatt boltíves pince. A padlás tágas, gyönyörű.

Akiknek eddig megmutattam, különböző számokat mondtak. Röpködtek a tíz és százmilliók. Mármint hogy mennyit kellene rákölteni. Ötletekben sem volt hiány. Legyen benne panzió. Lehetne konferencia központ, esetleg képzéseket vihetnénk oda. Vagy költözzünk oda, varázsoljuk igazi szuper otthonunkká. De lehetne benne étterem, borozó és így tovább.

Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ. Ennek szánom. Ezt álmodom oda. Hogy ez mit jelent? Kutatások: ahogy Dávid szeretné. Az ő megmaradt kutatási tervei szerint, az ő szellemében. Arról, hogy mit jelentett a kistelepüléseken élők számára az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk. Hogyan élnek az emberek a falvakban, hogyan változott az életük a rendszerváltás óta. És kutatás arról, hogy Magyarországnak milyen konfliktusai alakultak ki az EU-ban pusztán nyelvi okokból, azért, mert ők mást értenek az általunk használt szavakon. Nemzet, menekült, erős állam, és így tovább.

Innováció. Megújulás. Változás túl a rendszerszinteken. Hiszen a rendszerváltáskor és azóta rendszerszinten megváltoztak a dolgok. De ami azon kívül van? Az életvilágunk? Személyes életünk tere? Közvetlen kapcsolataink? A lelkünk? Merünk végre igazán élni?Vagy túl hosszúra nyúltak azok az évtizedek, melyek alatt totális uralom alatt zajlott még a legszemélyesebb életünk is? Amikor a bizalom körei oly szűkre szorultak, hogy már-már önmagunkban is elfelejtettünk bízni? Elmúlt ez már? Begyógyultak a sebeink? Vagy még sokan most is jeges magányba fagyva mímelik az életet?

Társadalmi innováció. Egyéni és közös életünk megújulása úgy, hogy együtt választjuk ki azt a világot, azt az életet, amit el akarunk érni. És együtt is valósítjuk meg. Innováció=anticipáció+participáció.

Szolgáltatások az egyéni életünk és közös életünk megújulásáért. Településkutatáson alapuló helyi társadalmakat megújító programok. Párkapcsolati, gyermeknevelési, szülő-felnőttgyermek együttélési tanácsadás, mediáció, tréning. A konfliktusokat mi nem megelőzni, pláne nem elrejteni, de még csak nem is „kezelni” akarjuk, hanem felszínre hozni, megoldani.

Egészségfejlesztés. Mert az egészség testi, lelki, társas kapcsolati jólét. Testi bajaink hátterében többnyire lelki bajok állnak. A lelki bajok meg többnyire a megfelelő emberi kapcsolatok hiányából, kapcsolataink torzulásaiból fakadnak.

Hisszük, hogy életünk legfőbb feladata, legfőbb gondja: megválasztani és megvalósítani önmagunkat. Ha tudjuk, hogy kivé akarunk válni, mit akarunk kezdeni az életünkkel, akkor találunk ehhez társakat. Csak szabd, autonóm lények társulásából válhat boldog kapcsolat. Más esetben marad a társas magány. Marad a feszültség, a pánik, a depresszió, a letargia.

Mi segíthet kiemelkedni, változtatni? Felül emelkedni. A művészi élmény keltette katarzis. A hit ereje. Az életünk valóban fontos kérdéseire választ kereső tudományok alkalmazása.

Dávid zenélt. Énekelt, gitározott, dalokat írt az alternatív Müttö együttesben. Játszott a Földes Gimnázium irodalmi színpadán. Írt verseket, cikkeket, esszéket. Foglalkoztatta a tudomány, értelmezni akarta általa a valóságot. Hitt. 27 év. Két diploma. Két kötet. Mennyi nevetés. Mennyi szenvedély. Mekkora nyugalom és önfegyelem. Eltökéltség a változásra és változtatásra. Erő. Szeretet, szeretet, szeretet.

Azt szeretném, ha ezt folytatnánk. Feltárni a valóságot és ahol kell, ott megváltoztatni. Mindig együtt azokkal, akiket érint.

Sajósenye. FuDáTI. Először egy színpadot szeretnék a kertbe. Hogy legyen zene. Szóljon a vers. Nézzünk együtt filmeket. Hiszen, el ne feledjem, Dávid filmrendező akart lenni. Nagy szerelme volt a film. És a házban lesz majd digitális központ, ahol a környező településekről minden fontos adat naprakészen rendelkezésre áll. Ami interaktív. Ahol szerveződhet a helyi szívességcsere. Ahol erősödhet a közösségi önellátás és a kooperáción alapuló piaci hatékonyság. Lesznek előadások, jönnek majd professzorok, akik velünk maradnak beszélgetni, az életünkről.

Ha úgy alakul az élet, hogy muszáj változtatni, mert ami volt, az nem mehet tovább, vagy ha valaki úgy dönt, hogy másként akar élni, az jöhet hozzánk. Segítjük a megújulást. Talán a Megújulás Házává válhatunk. Akár az öltözködésben, a külső megjelenésben, a lakberendezésben való megújulásban működünk közre, akár a meglévő talentumok felismerésében, jobb hasznosításának kitalálásában. Vagy abban, hogy találjuk meg, éljük meg a lehető legjobb, autentikus életünket. Mert megújulhatunk. Mindig vannak választási lehetőségeink. Együtt könnyebb felismernünk és megvalósítanunk.

A leges leges legelső, amit szeretnék: egy világító felírat a kapu felé, kék alapon fehér betűkkel, amin ez áll Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ. Számomra ez a megújulás.

 


FuDáTI Sajósenyén

 

Vettem egy házat. Pontosabban egy kúriát. Miskolctól 15 km-re, Sajósenyén. 500 lakosú falu. A Máriássy család kúriája volt, a 18. század végén építtették.

Minek nekem? Mert „kell egy hely”. Ezzel a címmel írt sorozatot az egyetemi lapban Dávid, a Fiunk. Igen, kell egy hely, ami Dávid emlékét őrzi. Egy évig kerestem a méltó helyet, ahol a Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ működhet. Azt tudtam, hogy falun kell lennie, méghozzá itt: északkeleten. Mivel nekem Sajóvámos a világ közepe, soká itt keresgéltem. Dehát Senye csak két kilométerre van innen, és szintén Édesapám körzetéhez tartozott, ő gyógyította ott is a betegeket. A gyerekek is Vámosra jártak Senyéről iskolába, oda, ahol az Édesanyám tanított, és ahová én is jártam két évig. Egykori osztálytársam, a mostani polgármester mutatta meg a falu közepén álló, éppen eladó kúriát. Első látásra megdobbant a szívem. Igen, ez méltó lehetne.

Már az enyém, legalábbis háromnegyede. A többi az Önkormányzaté. Így akartam, maradjon tulajdonos a község is. A Pesten élő leszármazottaknak, akiktől a felerészt vettem, megígértem, hogy kialakítok egy emlékszobát, ahol a Máriássy család és Sajósenye emlékeit gyűjtöm, őrzöm, megmutatom.

A ház előtt áll egy hársfa. öt méter az átmérője, Rákóczi fája. Szeretnék hársfaillatban elaludni, arra ébredni. A kertben kör alakban állnak a fák. Zöld fakerítés, fakapu. Az udvaron kerekes kút. A szobák boltívesek. Vastagak a falak. Műemlékvédelem alatt áll az épület. A földszinti rész központi fűtéses, fürdőszobás. Még az eredetiek a hajópadlók. Van félemeleti rész. Alatta az alagsorban volt a konyha, a kamra. A konyhában a hatalmas régi vastűzhely. Az egész ház alatt boltíves pince. A padlás tágas, gyönyörű.

Akiknek eddig megmutattam, különböző számokat mondtak. Röpködtek a tíz és százmilliók. Mármint hogy mennyit kellene rákölteni. Ötletekben sem volt hiány. Legyen benne panzió. Lehetne konferencia központ, esetleg képzéseket vihetnénk oda. Vagy költözzünk oda, varázsoljuk igazi szuper otthonunkká. De lehetne benne étterem, borozó és így tovább.

Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ. Ennek szánom. Ezt álmodom oda. Hogy ez mit jelent? Kutatások: ahogy Dávid szeretné. Az ő megmaradt kutatási tervei szerint, az ő szellemében. Arról, hogy mit jelentett a kistelepüléseken élők számára az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk. Hogyan élnek az emberek a falvakban, hogyan változott az életük a rendszerváltás óta. És kutatás arról, hogy Magyarországnak milyen konfliktusai alakultak ki az EU-ban pusztán nyelvi okokból, azért, mert ők mást értenek az általunk használt szavakon. Nemzet, menekült, erős állam, és így tovább.

Innováció. Megújulás. Változás túl a rendszerszinteken. Hiszen a rendszerváltáskor és azóta rendszerszinten megváltoztak a dolgok. De ami azon kívül van? Az életvilágunk? Személyes életünk tere? Közvetlen kapcsolataink? A lelkünk? Merünk végre igazán élni?Vagy túl hosszúra nyúltak azok az évtizedek, melyek alatt totális uralom alatt zajlott még a legszemélyesebb életünk is? Amikor a bizalom körei oly szűkre szorultak, hogy már-már önmagunkban is elfelejtettünk bízni? Elmúlt ez már? Begyógyultak a sebeink? Vagy még sokan most is jeges magányba fagyva mímelik az életet?

Társadalmi innováció. Egyéni és közös életünk megújulása úgy, hogy együtt választjuk ki azt a világot, azt az életet, amit el akarunk érni. És együtt is valósítjuk meg. Innováció=anticipáció+participáció.

Szolgáltatások az egyéni életünk és közös életünk megújulásáért. Településkutatáson alapuló helyi társadalmakat megújító programok. Párkapcsolati, gyermeknevelési, szülő-felnőttgyermek együttélési tanácsadás, mediáció, tréning. A konfliktusokat mi nem megelőzni, pláne nem elrejteni, de még csak nem is „kezelni” akarjuk, hanem felszínre hozni, megoldani.

Egészségfejlesztés. Mert az egészség testi, lelki, társas kapcsolati jólét. Testi bajaink hátterében többnyire lelki bajok állnak. A lelki bajok meg többnyire a megfelelő emberi kapcsolatok hiányából, kapcsolataink torzulásaiból fakadnak.

Hisszük, hogy életünk legfőbb feladata, legfőbb gondja: megválasztani és megvalósítani önmagunkat. Ha tudjuk, hogy kivé akarunk válni, mit akarunk kezdeni az életünkkel, akkor találunk ehhez társakat. Csak szabd, autonóm lények társulásából válhat boldog kapcsolat. Más esetben marad a társas magány. Marad a feszültség, a pánik, a depresszió, a letargia.

Mi segíthet kiemelkedni, változtatni? Felül emelkedni. A művészi élmény keltette katarzis. A hit ereje. Az életünk valóban fontos kérdéseire választ kereső tudományok alkalmazása.

Dávid zenélt. Énekelt, gitározott, dalokat írt az alternatív Müttö együttesben. Játszott a Földes Gimnázium irodalmi színpadán. Írt verseket, cikkeket, esszéket. Foglalkoztatta a tudomány, értelmezni akarta általa a valóságot. Hitt. 27 év. Két diploma. Két kötet. Mennyi nevetés. Mennyi szenvedély. Mekkora nyugalom és önfegyelem. Eltökéltség a változásra és változtatásra. Erő. Szeretet, szeretet, szeretet.

Azt szeretném, ha ezt folytatnánk. Feltárni a valóságot és ahol kell, ott megváltoztatni. Mindig együtt azokkal, akiket érint.

Sajósenye. FuDáTI. Először egy színpadot szeretnék a kertbe. Hogy legyen zene. Szóljon a vers. Nézzünk együtt filmeket. Hiszen, el ne feledjem, Dávid filmrendező akart lenni. Nagy szerelme volt a film. És a házban lesz majd digitális központ, ahol a környező településekről minden fontos adat naprakészen rendelkezésre áll. Ami interaktív. Ahol szerveződhet a helyi szívességcsere. Ahol erősödhet a közösségi önellátás és a kooperáción alapuló piaci hatékonyság. Lesznek előadások, jönnek majd professzorok, akik velünk maradnak beszélgetni, az életünkről.

Ha úgy alakul az élet, hogy muszáj változtatni, mert ami volt, az nem mehet tovább, vagy ha valaki úgy dönt, hogy másként akar élni, az jöhet hozzánk. Segítjük a megújulást. Talán a Megújulás Házává válhatunk. Akár az öltözködésben, a külső megjelenésben, a lakberendezésben való megújulásban működünk közre, akár a meglévő talentumok felismerésében, jobb hasznosításának kitalálásában. Vagy abban, hogy találjuk meg, éljük meg a lehető legjobb, autentikus életünket. Mert megújulhatunk. Mindig vannak választási lehetőségeink. Együtt könnyebb felismernünk és megvalósítanunk.

A leges leges legelső, amit szeretnék: egy világító felírat a kapu felé, kék alapon fehér betűkkel, amin ez áll Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ. Számomra ez a megújulás.

 


 

 

Miről szól az életünk?

Mi végre ez az egész? Kik voltunk, kik vagyunk és kivé válhattunk volna? Milyennek választottuk magunkat? És hol tartunk ennek megvalósításában? Mi az, amitől az életünk igazán a saját életünk? Vállalható? Keveset foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, keveset törődünk életünk valódi gondjával. Ritkán beszélünk róla.

Az évfolyamtalálkozó jó alkalom ezek végig gondolására, másokkal megosztására. Szükségünk van rá. Szembesülés és szembesítés. Az önmagukban legbiztosabbnak tűnő embereknek is szüksége van a mások tekintetében való visszatükröződésre. A Jelentős Másik tekintetére. Milyennek látszom abban? A legnagyobb inspiráció az autentikus életre az, ha a szeretett lény szemében olyannak látom magam, amilyenné válni szeretnék.

Önmagunk megválasztása. A világ közös értelmezése. Jelentős Másikká válás. Sűrítetten zajlanak az egyetemi évek alatt. És ennyi év után bele nézni ugyanazokba - az akkor annyira fontos, és talán még ma is kiemelt jelentőséggel bíró - szemekbe. Ráncok? Májfoltok? Én észre sem vettem. Se magamon, se másokon. Csak a tekintetek. Csak azokat kerestem.

És nemcsak a múlt miatt. Most is. Meg azért, mert az álmaim, a céljaim, hátha lehetnek közös álmok, közös célok. Esetleg éppen Veletek. Hol kereshetnék nagyobb eséllyel társakat a világ, az élet jobbá tételére, ha nem azok között, akikkel valamikor közösen értelmeztük azt, ami van, és találtuk ki, fogalmaztuk meg, hogy milyennek szeretnénk?

Én ezért mentem most is boldogan és tele várakozással Pécsre, a találkozónkra. S, ha tehetem, ezért megyek jövőre is. Addig meg keressük egymást: itt, vagy bárhol.


 

Pünkösd

Mit is jelent? Kinek mit. Van, akinek hosszú hétvégét, amikor elutazhat kikapcsolódni, feltöltődni. Másnak alkalom pótolni a kertben, szőlőben elmaradt munkákat. Találkozás a távol élő gyerekekkel, unokákkal. Esetleg amikor kitakaríthatja a kitakarítani valót, megszerelheti a szerelni valót.

Nekem Pünkösd a bizonyosságot jelenti. Azt, hogy mégis, mindennek ellenére lehetséges, érdemes. Ha jászolban, hát ott. Ha mindenki által elhagyva és megtagadva, akkor is. Ha nagyon nehéz a kereszt, ha nagyon tövises a koszorú, még akkor is.

Karácsony, Húsvét, csak Pünkösd által válik teljessé.

Hiába a születés, hiába a megfeszíttetés, ha nem hiszik el az emberek, ha nem válnak bizonyossá abban, hogy megváltódtak, lehetséges életük szabaddá és boldoggá tétele. Megszületett, csodákat tett, megfeszítették, feltámadt. De nem hitték el, kételkedtek, tamáskodtak, még a tanítványok is.

Pünkösd a beteljesülés. Jézus visszatér, újra megjelenik. Bizonyossá válik a csoda. Elhihetjük, hogy van Megváltónk, aki megváltott minket is. Új életre kelhetünk, új életet kezdhetünk.

Igen: bizonyosság abban, hogy lehetséges és érdemes törekedni, lépéseket tenni, cselekedni saját életünk szabaddá, boldoggá, emberhez méltóvá tételéért. Meg másokéért.

A Szentlélek pünkösdi kiáramlása személyesen nekünk azt jelentheti, hogy nekünk is jutott, bennünk is ott van. Talán szunnyad, de, ha akarjuk, akkor munkálkodik, erőt ad, megmutatkozik. Isten saját képmására teremtette az embert. Juttatott belénk önmagából, hiszen a Szentlélek ő maga. Az ő templomává válhatunk, az ő jó illata érződhet életünkön, őt kereshetjük, ha tükörbe nézünk.

Pünkösd csodája, hogy megadatott a lehetőség mindegyikünknek, hogy életünket megismételhetetlen csodává tegyük. Olyanná amilyenek igazán vagyunk. Megtehetjük, megvalósíthatjuk, ha hiszünk benne, ha akarjuk, ha teszünk érte. Ne mentegetőzzünk azzal, hogy gyengék, erőtlenek vagyunk. Ne bújjunk mentőkörülmények mögé. Ne halogassuk el megélni az igazi életünk.

Pünkösd segít. Erőt ad, bizonyosságot. Mintha egyszerre történne meg mindegyikünkkel az, ami a bibliai történetben a bénával történt. Nem tudott járni, nem bírt kikelni az ágyából. Barátai elvitték Jézushoz. Ő azt mondta: megbocsátattak bűneid. Menj, vidd magaddal az ágyadat. És az addig béna ember felkelt, járt, felemelte és vitte az ágyát. A farizeusok megbotránkoztak. Hogy lehet ennek a szerencsétlen elsorvadt izmú, járásképtelennek a bűnei megbocsátásáról beszélni, mikor a fizikai állapotán kellene segíteni.

De Jézus megmutatta: tehetetlenségünk, bénaságunk, a cselekvési lehetőségeink elmulasztása, elhalogatása valójában nem fizikai okokból fakad, hanem abból, hogy nem vesszük észre, hogy nem kell bűnösként, szenvedve, öngyötrő módon élni, hiszen megbocsáttattak bűneink. A megváltás lényege, hogy nem kell többé az embernek bűntudattal élni. Megszabadult, szabad lehet. A legfőbb parancs a szeretet parancsa. A legfőbb bűn a szeretetlenség. A bűnöktől való megváltottságunk üzenete, az ebben bizonyossá válás minket is arra késztethet, hogy észrevegyük: felkelhetünk, elindulhatunk, élhetünk igazi életet.

Nem kell bénán, tehetetlenül, önmagunkat sajnálva kívülről várni a megváltást, életünk jobbá tételét. A Jó Hír, az Örömhír, az Evangélium arról szól, hogy megváltódtunk, eltöröltettek bűneink. Szabadságunkban áll megújítani az életünket, ha éppen arra vágyunk. Ha meg jó, ahogy van, akkor örüljünk neki.

Szerethetünk, alkothatunk, alakíthatunk, munkálkodhatunk. Szorosan összefüggnek. Az tud igazán nagyot alkotni, az tud igazán változtatni a világon, az munkálkodik örömmel, aki szeret és érzi, hogy szeretik.

És megfordítva is: aki meri vállalni saját élete megélését, aki megválasztja és megvalósítja a lehető legjobb, a legjobban szerethető önmagát, ő szeret igazán. Őt lehet szeretni igazán. Ő a saját életével inspirálja ugyanerre azt, aki szeret.

Emberhez méltó munkálkodás, emberhez méltó szerelem, szeretet. Lehet ilyen. Érdemes megkeresni, érdemes tenni érte. Vannak, lehetnek csodák. Pünkösd nem egy régi történet, amiről a templomokban mesélnek ilyentájt. Pünkösd nekünk szól, rólunk szól. Akkor és ott: a különböző nyelveken beszélő emberek hirtelen megértették egymást. Mi meg a velünk egy nyelven beszélőkkel is milyen nehezen értünk szót.

Valósítsuk meg a magunk életében Pünkösd csodáját. Törekedjünk rá. Én bizonyos vagyok benne, hogy lehet és érdemes. Bízom benne és erre biztatok másokat. Nekem a szeretet: biztatás. A bibliai történetbeli bénát is úgy szerették a barátai, hogy nem törődtek bele a bénaságába, nem fogadták el olyannak, amilyen, nem hagyták rá, hogy ő ilyen, hogy ő magatehetetlen. Szerették, ezért mindent megtettek a megváltoztatásáért. Szerették, hittek benne, tettek érte. és megtörtént a csoda.

Ne fogadjuk el sem önmagunk, sem mások magatehetetlenségét. Lehet új életünk.  Megváltozhatunk, megváltoztathatunk. Higgyük és teljesítsük be a csodát.

 


ÉRTÜNK Sajóvámoson

 

Dávidért. Imréért. Édesapámért. Édesanyámért. Értem. Érted. Értünk.

Tennünk kellene valamit. Tehetnénk valamit. Magunkért. Értünk. Hogy jobb legyen az életünk. Azért, hogy igazán éljünk.

 Imre és Dávid nagyon szerettek élni. Élték az életüket. Alakították a világot, alkottak. Szüntelenül társakat kerestek. Társultak.

Ők már nem tehetik. Mi még igen. Alkothatunk, alakíthatunk, társulhatunk. Szerethetjük az életünket, magunkat, társainkat.

Kár lenne elmulasztani. Hiba lenen kihagyni az élet egyszeri, megismételhetetlen, gyönyörű kalandját.

Mégis, milyen sokan végig unatkozzák, végig rettegik, vagy éppen kábultan töltik azt a véges időt, ami rendelkezésükre áll. Amit alakíthatnak, sajátjukká tehetnek.

Tudom, a mai kor nem kedvez mindezeknek. Az idő rabságában élve lótunk-futunk, szüntelenül teszünk-veszünk, folyamatosan igyekszünk-törekszünk. Gondozzuk a tárgyakat, gondoskodunk a körülöttünk lévőkről. Gondokkal küszködünk.

Ebben a világban könnyű megfeledkezni életünk valódi gondjáról, feladatáról. Arról, hogy tegyük a sajátunkká azt az életet, amit élünk. Azzal foglalkozzunk, azt valósítsuk meg, ami számunkra igazán fontos. Keressük meg azokat a társakat és fogjunk össze velük, akikkel támogathatjuk egymást a lehető legjobb önmagunk megvalósításában, a lehető legjobb életünk megélésében. Éljünk együtt azokkal, akiket szeretünk, akik szeretnek.

Olykor azt képzelem, hogy nekem kell élnem azok helyett a szeretteim helyett is, akik már nem élnek. Persze tudom, hogy ezt nem tehetem meg. Mindegyikünk a saját életét élheti, azt kell élnie. Szeretném megélni a saját lehető legjobb életem. Ehhez keresek társakat. Akik szintén alakítani akarják az életüket. Hogy együtt valósíthassuk meg álmainkat, együtt alakíthassuk, tehessük jobbá a világot. Meg benne a magunk életét.

Ezért szeretném elindítani az „ÉRTÜNK” hálózatot. Szeretném, ha minél többen, minél több helyen együtt értelmeznénk a világot, megbeszélnénk, hogy mit változtatnánk rajta, hogy jobb legyen, s aztán neki látnánk a cselekvésnek, hiszen együtt tehetjük a legtöbbet magunkért, értünk.

Az ÉRTÜNK hálózat kiinduló pontja Sajóvámos. Február 27-én 17 órától Sajóvámoson, a Kossuth Közösségi Házban tartjuk az első alkalmat ÉRTÜNK. A programsorozat szervezője Sajóvámos Önkormányzata és a Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ. Ha van kedved és időd: gyere el. Várlak. Örülök Neked, ha eljössz.


ÉRTÜNK Sajóvámoson

 

Dávidért. Imréért. Édesapámért. Édesanyámért. Értem. Érted. Értünk.

Tennünk kellene valamit. Tehetnénk valamit. Magunkért. Értünk. Hogy jobb legyen az életünk. Azért, hogy igazán éljünk.

 Imre és Dávid nagyon szerettek élni. Élték az életüket. Alakították a világot, alkottak. Szüntelenül társakat kerestek. Társultak.

Ők már nem tehetik. Mi még igen. Alkothatunk, alakíthatunk, társulhatunk. Szerethetjük az életünket, magunkat, társainkat.

Kár lenne elmulasztani. Hiba lenen kihagyni az élet egyszeri, megismételhetetlen, gyönyörű kalandját.

Mégis, milyen sokan végig unatkozzák, végig rettegik, vagy éppen kábultan töltik azt a véges időt, ami rendelkezésükre áll. Amit alakíthatnak, sajátjukká tehetnek.

Tudom, a mai kor nem kedvez mindezeknek. Az idő rabságában élve lótunk-futunk, szüntelenül teszünk-veszünk, folyamatosan igyekszünk-törekszünk. Gondozzuk a tárgyakat, gondoskodunk a körülöttünk lévőkről. Gondokkal küszködünk.

Ebben a világban könnyű megfeledkezni életünk valódi gondjáról, feladatáról. Arról, hogy tegyük a sajátunkká azt az életet, amit élünk. Azzal foglalkozzunk, azt valósítsuk meg, ami számunkra igazán fontos. Keressük meg azokat a társakat és fogjunk össze velük, akikkel támogathatjuk egymást a lehető legjobb önmagunk megvalósításában, a lehető legjobb életünk megélésében. Éljünk együtt azokkal, akiket szeretünk, akik szeretnek.

Olykor azt képzelem, hogy nekem kell élnem azok helyett a szeretteim helyett is, akik már nem élnek. Persze tudom, hogy ezt nem tehetem meg. Mindegyikünk a saját életét élheti, azt kell élnie. Szeretném megélni a saját lehető legjobb életem. Ehhez keresek társakat. Akik szintén alakítani akarják az életüket. Hogy együtt valósíthassuk meg álmainkat, együtt alakíthassuk, tehessük jobbá a világot. Meg benne a magunk életét.

Ezért szeretném elindítani az „ÉRTÜNK” hálózatot. Szeretném, ha minél többen, minél több helyen együtt értelmeznénk a világot, megbeszélnénk, hogy mit változtatnánk rajta, hogy jobb legyen, s aztán neki látnánk a cselekvésnek, hiszen együtt tehetjük a legtöbbet magunkért, értünk.

Az ÉRTÜNK hálózat kiinduló pontja Sajóvámos. Február 27-én 17 órától Sajóvámoson, a Kossuth Közösségi Házban tartjuk az első alkalmat ÉRTÜNK. A programsorozat szervezője Sajóvámos Önkormányzata és a Furmann Dávid Társadalomkutató és Innovációs Központ. Ha van kedved és időd: gyere el. Várlak. Örülök Neked, ha eljössz.