PANKmART

Pankucsi Márta Weboldala

  
  
geanta piele naturala intoarsa

Látogatók

084227
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
94
44
138
1038
84227

Az Ön IP címe: 35.173.234.169
2021-06-15 22:31

Köszöntelek a világomban. Örülök, hogy beléptél. Nézz körül. Ha meghívsz és beengedsz, én is bepillantok a Te világodba.

Tudom, hogy minden ember egy külön világ. Rácsodálkozhatunk egymásra, elgondolkodhatunk. Megérthetjük egymást. Néhány dologban akár megegyezhetünk.

Mivel a világ értelmezés útján épül föl, ha együtt újra értelmezzük, ezzel megújíthatjuk a világot. Teremthetünk egy közös világot, melyben jobb lehet az életünk. Álljunk szóba egymással! Éljünk igazán.

 

Életünk egyik nagy feladata az önépítés. Megtalálni és megalkotni magunkat. Mindenkinek vannak csak rá jellemző képességei, adottságai, lehetőségei. Kapunk talentumokat, amikkel sáfárkodhatunk. Hatnak ránk a körülmények, mindaz, ami megtörténik velünk. Ám vannak választási lehetőségeink, választhatunk, sőt, választanunk kell. Az autentikus élet a bennünk rejlő világnak a kiteljesítése, megmutatása, gyümölcsöztetése.

Hoztam néhány fontos döntést. Szociológus akartam lenni és az lettem, jogászként, filozófia szakos diplomával. Feleségül mentem Imréhez és mellette részese lehettem a rendszerváltásnak. Bízok és biztatok. Szerettem volna a lehető legtöbbet megélni. Persze a jó dolgokra gondoltam. Elég sok mindent megéltem, jót is, rosszat is. Nem panaszkodhatom. Gyűlölöm az önsajnálatot, az önfeladást, a tehetetlenséget, az élet elhalogatását.

Szeretek élni és nem értem azokat, akik nem mernek, nem akarnak jól élni. Próbáltam és próbálok értelmet adni az életemnek. A legfontosabb, a legjobb az számomra, hogy volt és van néhány szempár, melyekben olyannak látom magam, amilyenné válni szeretnék. Szeretném jobbá tenni a világot. Azt hiszem, hogy a világ jobbá tételét érdemes önmagunk jobbá tételével, a lehető legjobb önmagunk megvalósításával kezdeni. Próbálkozom.

 

Demokráciát! Jogállamot! Függetlenséget!

Őrizzük meg a rendszerváltás vívmányait!

Az ellenzék most új rendszerváltásra készül.

Az 1989-90-es rendszerváltás a diktatúra helyett demokráciát, a totalitárius állam helyett jogállamot, a Szovjetuniótól való függőség helyett függetlenséget teremtett. A most rendszerváltásra (visszaváltásra) készülők felszámolnák a demokráciát, megszüntetnék a jogállamot, feladnák Magyarország függetlenségét, azért, hogy váljunk az Európai Egyesült Államok tagállamává.

Tervük az, hogyha nyernek 2022-ben az országgyűlési választásokon, akkor nem kormányváltást hajtanak végre, hanem rendszerváltást, vagy ahogy nevezik még: „jogállami forradalmat”. Magyarország a 20. században már két alkalommal megélte, mi több túlélte azt, hogy a baloldal forradalmi változásokat hajtott végre. Harmadszor nem biztos, hogy túlélnénk. Még akkor sem, ha most nem szocialistának, hanem jogállaminak nevezik tervezett forradalmukat.

Annak idején Lenin az állam elhalásának ígéretét tűzte zászlajára, majd alaposan megerősítette az államot, különösen annak erőszakapparátusát. Így építette ki önkényuralmi rendszerét. Ma az ellenzék a jogállamiságot tűzte zászlajára. Ám a szándéka az, hogy a jogállamiság alapvető szabályainak megsértésével építi ki saját rendszerét.

A jelenlegi alkotmányos rend megsemmisítésére, a mai rendszer közjogi alapjainak felszámolására készülnek. Konkrétan arra, hogyha győznek, akkor egy egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel megsemmisítik Magyarország Alaptörvényéből, valamint a sarkalatos törvényekből mindazt, ami nem tetszik nekik. Így a családok védelméről szóló törvényt, a menekültekről, a letelepedésről szólót, és számtalan más fontos jogszabályt.

Ám mindezeket a változásokat csak a jogalkotás alapelveinek, eljárási szabályainak a lábbal tiprásával, a jogállamiság normáinak megszegésével tehetnék meg. Hiszen minősített, azaz 2/3-os többséggel meghozott jogszabályokat nem lehet egyszerű többséggel hatályon kívül helyezni. Ezt ők is tudják. Kis János filozófus így ír erről: „De hisz az eljárási szabályok megsértésével az új Országgyűlés mindjárt azokat a jogállami normákat is megsértené, melyek uralmát helyre kívánja állítani! Ez pedig a születő demokrácián már keletkezése pillanatában sötét foltot ejtene.”

Ebbe nyilván nem törődnének bele a jogállamiság valódi hívei. Az Alkotmánybírósághoz fordulnának, a médiumokban tiltakoznának.

Éppen ezért akarják legelső lépésként azonnali hatállyal meneszteni a vezető köztisztviselőket, függetlenül attól, hogy meddig tart megválasztásuk, kinevezésük határideje. Eltávolítanák az alkotmánybírókat, a Médiatanács tagjait, a Költségvetési tanács tagjait, és még számtalan vezetőt, akiknek ma az az alapvető feladatuk, hogy őrködjenek a jogállamiság megőrzésén, a demokratikus rend megmaradásán. Azért kell meneszteni őket, hogy ne tehessék ezt.

Számít az ellenzék utcai demonstrációkra, találgatják, hogy vajon az ő embereik, vagy a másik tábor emberei bírnának tovább az utcán maradni. Tartanak attól, hogy a rendőrök nem lesznek hajlandóak beavatkozni az ő oldalukon, az ő parancsaik szerint. Vagyis elég pontosan látják, hogy mindaz, amit terveznek győzelmük esetére, az könnyen polgárháborúhoz vezet. Ennek ellenére is vállalják. Hiszen az ellenzéki pártok összefogásának ez ad értelmet. Ahogy Kis János írja. „Egy szokványos kormányváltás nem volna elégséges ok egymástól ennyire távol álló pártok számára, hogy közös jelölteket indítsanak, közös listát állítsanak és közös miniszterelnökjelölt mögé sorakozzanak fel.”

Az egyik miniszterelnökjelölt jelölt nyíltan hirdeti azt a céljukat is, hogy feladják az ország függetlenségét. Igaz ők már nem a Szovjetuniótól akarják függővé tenni Magyarországot, hanem az Európai Egyesült Államokká változtatott Európai Uniótól. Persze az is igaz, hogy ők nemcsak szövetségesek akarnak lenni, mint a Szovjetunió idején, hanem tagállammá tennék Magyarországot, feladva az ország szuverenitását, önálló államiságát.

Ez vár ránk az ellenzék győzelme esetén. Aki nem hiszi, járjon utána. Először is olvassa el Kis János filozófusnak, az SZDSZ alapító elnökének, a 99 Mozgalom tagjának a cikkét, mely a HVG május 20-ai számában jelent meg. Címe: Ha győz az ellenzék...

 

Öszödi beszéd

Gyurcsány Ferencnek, Magyarország akkori miniszterelnökének, a 2006. május 26-án Balatonöszödön, az MSZP parlamenti frakciójának zártkörű rendezvényén elhangzott beszéde szeptember 17-én került nyilvánosságra.

A napokban sokan felidézték, hogy ők éppen hol, miként értesültek róla.

A mi életünkben emlékezetes nap ez a szeptember17. Másnap kellett befeküdnie Dávidnak az Országos Idegsebészeti Klinikára, második agyműtétére. Elhatároztuk, hogy korán lefekszünk, aludjuk ki magunkat. Aztán jöttek a hírek. És persze hajnalig néztük a tv-t. Megdöbbentünk a beszéden. Aztán az eseményeken. Másnap reggel a Nagymező utcáról a Bajcsy Zsilinszkyre kanyarodva éreztük a könnygázbombák szagát. Rendőrkordon. Úttorlaszok. Mintha valami régi filmbe csöppentünk volna. Találgattuk, vajon a kórházban hogyan oszlik meg az emberek véleménye. Ki kinek ad igazat. Mi mindhárman egyetértettünk. Politikai kérdésekben ritkán volt ez így. Most egyértelműen úgy láttuk: ezek után Gyurcsánynak mennie kell, örökre el kell tűnnie a magyar politikai életből. Aztán a kórházban megtörtént Dávid felvétele. Igaz a főnővér automatikusan Imre elé tette a papírokat, azt hitte, ő a beteg. „Sajnos nem”- mondta Imre. Két éve, mikor az első daganat diagnosztizálása után először találkoztunk Nyáry professzorral, ő is zavartan méregetett bennünket: vajon ki a beteg? Imre mindig is sovány volt, Alexandra, a Dávid barátnője is vékonyka, én a rémület miatt alig élek. Dávid jól tartja magát. Ő néz ki egészségesnek egyedül. És mégse.

Az Osztályon amúgy semmi rejtőzködés, semmi megosztottság. Mindenki hangosan szidja Gyurcsányt, mindenki a tüntetők oldalán áll.

 

Mi ennyi? Mi mennyi?
Karácsony Gergely, az ellenzéki összefogás egyik miniszterelnök-jelöltje, tegnap bejelentette a 99 Mozgalom megalapítását. Az ember azt hinné, hogy épp elég neki a DK és a Jobbik, az MSZP és az LMP, a Párbeszéd és a Momentum meglehetősen eltérő politikai nézeteinek összeegyeztetése, elég ezen politikai erők jövőre vonatkozó elképzeléseiből egy miniszterelnöki program tervezetének összehozása. De úgy látszik szükség van a szivárvány koalíció további színesítésére, azaz egy új politikai szerveződére.
A 99 Mozgalom Kiáltványában többek között ez olvasható: „Ma 1 százaléknyi kiváltságos uralkodik a 99 százalékos többség felett. Itt az ideje, hogy az ország lerázza magáról ezt az uralmat.”
Én azt gondolom, hogy mindenféle rongyrázás, lerázás és megrázkódtatás nélkül, nagyon egyszerű a dolguk azoknak a politikai erőknek, amelyek demokratikus úton akarnak hatalomra jutni. Egyszerűen el kell nyerniük a választópolgárok többségének bizalmát, s ha ez sikerül, akkor majd rájuk szavaz a többség és ők lesznek a következő választások győztesei. Így születik demokratikus úton a legitim hatalom.
A demokratikus úton hatalomra jutni akaró politikai erők egyetlen dolgot nem tehetnek meg, már csak jól felfogott saját érdekükben sem: nem kérdőjelezhetik meg a választók többségének döntése alapján jelenleg kormányzók hatalmának legitimitását. Ha ezt teszik: saját későbbi hatalmuk legitimitását is kockáztatják. Ilyet csak az tesz, aki nem bízik abban, hogy valaha is őt juttatja hatalomra szavazataival a többség.
Nehéz önmagát demokratikusnak és a jogállamiság valódi hívének elfogadtatnia az olyan politikai szerveződésnek, amely a három alkalommal 2/3-os többséggel megválasztott kormányzatról azt állítja, hogy az csupán a kiváltságos 1%-ot képviseli és a 99 % alávetett. Ezzel a feltételezéssel mélyen megsértenek minden olyan szavazót, aki a jelenleg kormányzó pártkoalícióra szavazott. Hiszen ez azt feltételezi, hogy ők akárhányan vannak, nem jelentenek 1 százaléknál többet. Avagy, hogy képtelenek saját érdekeik felismerésére, képviseletére. Megtévesztett, átvert balekok csupán. (Persze hallottuk már más hangszerelésben is ezt: vidéki bunkók, visszataszító fehér, keresztény, heteroszexuálisok, meg ilyenek.)
Ha poénkodni lenne kedvem, azt is mondhatnám: az undor leküzdéséhez oly sok unikumra volt szüksége valakinek, hogy nemcsak az angol nem megy neki, de a számolás se nagyon.
Pedig, újra mondom, olyan egyszerű: aki győzni akar, annak vonzó programra van szüksége, meg hiteles emberekre. A többség erre szavaz. Hogy konkrétan kire 99%, avagy 66, esetleg 51%, és kire csak egy, vagy egy se, az jövőre kiderül.
Kicsit korai a tegnap indított mozgalomnak a 99 százalékos többség nevében nyilatkozni arról, hogy mi az érdekük és mi szolgálja az ő javukat... Azt, hogy mi a 99 százalékos többség érdeke, mi szolgálja az ő javukat, azt majd a többség maga dönti el.

 

Igazi, autentikus kapcsolat

Heideggert olvasok. Az igazi élet, az autentikus élet: világban-való-lét. A világban-való-lét másokkal együtt-levés. Az együtt-levés is lehet igazi, autentikus, vagy nem igazi, nem autentikus. Nem igazi, nem autentikus – bármennyire simogatós -, ha nem a legigazibb lenni tudásában határozza meg önmagát. Az igazi élet, az autentikus élet a legigazibb, legsajátabb önmagam választása, annak elhatározása, hogy ezt valósítom meg, és ezen munkálkodom.

Az igazi, az autentikus kapcsolat erre buzdít, inspirál, ennek kölcsönös megtevése. A nem igazi, nem autentikus kapcsolatokból ez hiányzik. A helyesen elhatározott egyedi önmagává válás éppen az igazi kapcsolatban, azáltal valósul meg. Az elhatározottság pillanata, és az igazi társ pillantása szorosan összefügg. Az egyedi önmagává válás: szabad lét. Szabaddá válás a Te iránt. Az igazi Te-vel egymással lét szabadsága.

Amúgy meg? A véletlenszerűen utunkba kerülő tárgyak és emberek megszerzésére, majd a róluk való gondoskodásra fordítódik az idő. Mostok végtelen sorozata. Pillanat nélkül. Pillantás nélkül.

Ahogy Heidegger írja: az igazi, az autentikus „egymással lét nem az Én simulós tolakodása a Te-vel szemben, ami a palástolt tehetetlenségből származik”...

 

Anyák napja

Anyák napja. Vajon meddig nevezhetjük így? Engedjük-e, hogy olyan erők jussanak hatalomra, amelyek szerint csak a „szülő” megnevezés fogadható el, amelyek szerint nemi diszkrimináció apának és anyának nevezni szüleinket? Hagyjuk-e, hogy megtiltsák nekünk, hogy kislányainkat kislányunknak, kisfiainkat pedig kisfiunknak nevezzük, neveljük, így öltöztessük, és ennek megfelelő játékokat vegyünk nekik? Szótlanul kivárjuk-e, még nálunk is börtönbe zárják azokat a „szülőket” akik nem támogatják, hogy kiskorú gyermekük hormonkezelésekkel, operációkkal változtassa meg a nemét.

Meddig terjed a mi toleranciánk és empátiánk azokkal szemben, akik velünk egyáltalán nem empatikusak, nem toleránsak? Miért nem szólunk nekik, hogy egyáltalán nem korrekt, ha az övékétől eltérő minden véleményt „politikailag nem korrektnek” minősítenek, lehetetlenítenek.

Ideje lenne elgondolkodnunk: vajon milyen célokat szolgálnak azok az erők, amelyek megpróbálnak megfosztani attól, hogy büszkén vállaljuk vallási hitünket, nemzeti hovatartozásunkat, és akik most már nemi identitásunk természetes vállalásától is eltiltanának?

Vajon kinek jó, és miért jó, ha pozitív identitás nélküli akárkikké silányulunk? Kiknek és miért jó, ha felemelt fejű szabad pogárokból önbecsülésüktől megfosztott, magányos tömeglényekké szürkítenek? 

Én szeretek nő lenni. Jó magyarnak lennem. Sok erőt ad nekem református hitem.

Azt akarom, lehessünk büszkék arra, hogy nők vagyunk. Aki meg férfi, az arra lehessen az. Május első vasárnapján köszöntsük mindig az édesanyákat, június harmadik vasárnapján pedig az édesapákat! És ünnepelhessük a Karácsonyt, vagy épp a Hanukát! Gyászolhassuk Trianont, ünnepelhessük március 15-ét!

Hiszem, hogy akkor élhetünk emberhez méltó életet, akkor tisztelhetjük mások emberi méltóságát, identitását, ha nőként nők lehetünk és férfiként férfiak, ha vállalhatjuk magyarságunkat, ahogyan mások franciaságukat, lengyelségüket, cigányságukat, és felemelt fejjel vallhatjuk meg hitünket.

 

 

 

 

Furmann Dávid: Habokban fuldokló

(1997)

Egy összetört szív infarktusa

Végtelenbe nyúló csata.

Régi énem néz le fentről,

Mi maradt az életemből?

Esti reggeli. Lekésett gyorsvonat.

Hiánya forgatja szűkülő gyomromat.

Odavan. Én meg odavagyok érte.

Büdös ez a világ, nem számít, ki kérte.

Fehérben tobzódó menyasszonyi fátylak.

Patyolat-guillotine szab határt a vágynak.

Szívem hazáját amíg még megleli

Hiánya folyton

Esti, reggeli.

 

Furmann Imre: Vidám vers

(1988)

Most pedig vidám verset írok.

Terelgetem csikó betűim

a fehér papíron.

Betörhetetlenek,

nem lehet karámba terelni őket.

Gondolom: süt a nap.

Ők fehér telet írnak.

Azt mondom: nevetés.

Ők zárt ablakok csendjét vésik a papírra.

Súgom, hogy: Szabadság,

s ők köröket rónak,

köröket, köröket, körbe, körbe,

ahogy a rabok sétálnak.